2021. februárjában, válaszként a COVID-19 világjárvány okozta pénzügyi válságra, egy egyedülálló, 672,5 milliárd eurós finanszírozási eszköz lépett hatályba az Európai Unióban: a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz.
Hogyan költik el a kelet- és közép-európai tagállamok ezt a támogatást? Valóban olyan zöldek a helyreállítási tervek, mint amilyennek mutatják magukat?
Jelentésünk célja, hogy rávilágítsunk kilenc közép- és kelet-európai ország gazdaságélénkítő terveinek ellentmondásos intézkedéseire, beszámoljunk a terveket megelőző konzultációs folyamat hiányosságairól, és javaslatokat tegyünk arra, hogy miért és hogyan kell a finanszírozást úgy kialakítani, hogy a biodiverzitás védelmét garantálni lehessen.
Például Magyarországon, a Helyreállítási Alapból finanszírozni tervezett Homokhátság vízpótlási projekt rövid távon enyhítheti ugyan az aszály közvetlen hatásait, de nem kínál hosszú távú megoldást az elsivatagosodásra. A döntéshozók nem tettek erőfeszítéseket a földhasználat gyakorlatának megváltoztatására, sem a talaj vízmegtartó képességének növelésére, amelyek pedig az első lépések kellettek volna, hogy legyenek egy valódi megoldás felé vezető úton. A tervezett intézkedés valószínűleg a legdrágább, egyben legkevésbé hatékony módja az elsivatagosodással kapcsolatos problémák kezelésének – általa csupán a tünetek enyhítése valósulna meg, az okok kezelése nélkül.
.png "Scan4Chem vetélkedő első fordulója")
.png "KAP Stratégiai tervek: zöld megállapodás vagy nincs megállapodás?")
