A köz- és magánszféra „közös” beruházásai is csak a magánszférának kedveznek


Budapest, 2009. január 6.: A Közép-Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat (CEE Bankwatch Network) legújabb jelentése  szerint a Közép-Kelet-Európa országaiban egyre népszerűbbé váló – a köz- és magánszféra együttműködésén alapuló – Public-private partnership (PPP) programok túl gyakran vezetnek túlköltekezéshez. Ezek az infrastrukturális beruházások gyakorlatilag a magánbefektetőknek tesznek jót azzal, hogy garantálják a nyereséget számukra. Ráadásul a programok azt a veszélyt is magukban hordozzák, hogy csak tovább növelik a közszféra elkövetkezendő évtizedekre várható pénzügyi terheit.


A gazdasági válság térségünkbe történő begyűrűződésével csaknem egy időben, a jelentés felhívja a szűk költségvetésből gazdálkodó nemzeti vagy regionális szinten érintett szereplők figyelmét arra, hogy a Közép-Kelet-Európában eddig főként autópályák finanszírozására használt PPP programok sajnos nem hoznak extra tőkét az infrastrukturális beruházásokba, ezzel ellentétben viszont későőbbre halasztják a közszféra kifizetéseit, és ezáltal a teljes projektköltség megnövekedéséhez vezetnek.

Hegyesi József, a Közép-Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat magyarországi koordinátora szerint: „A közép-kelet-európai országok kormányai a PPP programokat arra használják fel, hogy látványos eredményeket mutassanak fel a lakosság számára, miközben a háttérben a jövőbeli adósságok csak egyre nőnek. Erről a folyamatról viszont szinte senki sem beszél, mivel csak nagyon kevés információ érhető el azzal kapcsolatban, hogy ezek a beruházások milyen halmozott költségvetési terheket okoznak a következő három évtizedben. Egyes esetekben pedig egyáltalán nem áll rendelkezésre ilyen információ, vagyis senki sem tudja, hogy a kormányok mire kötelezték el magukat az adófizetők nevében a jövő generációk terhére.”

Pippa Gallop, a Közép-Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat kutató koordinátora és a jelentés fő szerzője szerint: „Az első ilyen programokat az 1990-es évek elején indították. Ennek ellenére 15 évvel később még mindig alapvető problémák vannak velük kapcsolatban. A programokat anélkül indították el, hogy bebizonyították volna azok szükségességét vagy kifizetődését. Ráadásul számos program a magánszféra számára garantál nyereséget. Mindezen túl a legnagyobb probléma akkor jelentkezik, ha egy ilyen körmönfont és drága modellt olyan országokban akarunk megvalósítani, ahol közismerten rossz a folyamatok átláthatósága és hiányzik a társadalmi ellenőrzés.”

A jelentés esettanulmányai rosszul megvalósított PPP programokat mutatnak be a régióban. A közép-kelet-európai országok közül eddig Magyarországon valósult meg a legtöbb PPP program. Ide tartozik például a Tiszalökön 2008 márciusában átadásra került börtön, az M5-ös autópálya nagyobb része, az M6-os sztráda és a Budapest Sportaréna.

A tanulmány magyarra fordított anyaga itt elérhető.

A teljes angol nyelvű tanulmány itt elérhető.



A beruházásokkal  kapcsolatos főbb aggályok


-  A programok között számos olyan, néhány évtizeddel ezelőtt készült, azóta leporolt terv található, amelyek elkészítésekor sem a pénz, sem a természetvédelem nem okozott problémát. Bár tapasztalható némi javulás, sok esetben még az új projektek sem alapos, szisztematikus elemzéseken alapulnak, hanem hevenyészett,
képzeletszegény tervezés, lobbizás és személyes érdekek együttesén.
- A nyilvánosság számára igen gyakran nehézkes az ilyen projektek információhoz történő hozzáférés. Míg esetenként botrányok törnek ki a magánszféra PPP ügyletekből húzott magas nyeresége miatt, általánosságban ezeket az információkat üzleti titokként kezelik. A nyilvánosság számára nem hozzáférhető, hogy ugyanaz a beruházás milyen költségekkel járt volna, ha közbeszerzéssel valósítják meg, és az sem, hogy a szerződés futamideje alatt, azaz a következő harminc vagy több év során a PPP konstrukció mennyibe fog kerülni.
- Mivel fennáll a lehetőség, hogy „üzleti titokra” hivatkozva elzárkózzanak az információk nyilvánosságra hozatala elől, a projektek előkészítése során igen kevés lehetőség adódik a nyilvános bírálatra.
- A PPP konstrukciók vonzónak tűnnek az állami hatóságok számára, mivel a projektek gyakran kivonhatók az állami
költségvetés hatálya alól. A kezdeti tőkebefektetés helyett a PPP konstrukciók esetén az állami bevételekből
évente fizetnek az infrastruktúráért, így a kormányzatoknak nem kell közvetlenül kölcsönt felvenniük. Azonban
gyakran hitelgaranciát kell nyújtatniuk a magánszféra számára, ami hozzáadódik az államadóssággal kapcsolatos
kötelezettségekhez.
- A koncepció védelmezői által gyakran emlegetett tény, miszerint a PPP többleterőforrásokat szabadít fel olyan
projektekre, amelyeknek megvalósítására éveket kellene várni, igen félrevezető. Valójában a PPP konstrukciók használata nem eredményez több rendelkezésre álló pénzt, azt csak a következő mintegy harminc év állami költségvetéséből veszik kölcsön.
- Számos esetben azonban a PPP beruházások a szükségesnél nagyobbak, hogy így tegyék őket vonzóvá a magánszféra szerepvállalása számára.
- A PPP konstrukcióban épülő beruházások melletti gyakori érv az, hogy magasabb finanszírozási költségük ellenére a versenyeztetési eljárás és a magánszféra vélelmezett hatékonyabb működése miatt maguk is hatékonyabbak. A gyakorlatban azonban a PPP eljárásokra a verseny hiánya jellemző, ami olyan költségnövekedéseket eredményez, amelyek elkerülhetők lettek volna, ha elvégzik a PPP-k ár-érték arányának vizsgálatát.
- A PPP-k melletti másik fő érv az, hogy a magánszféra hatékonyabb az építés és szolgáltatásnyújtás területén, de egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a PPP-k melletti érvek nagy része hamis, vagy legalábbis kérdéses feltevéseken alapul.
- A PPP konstrukciók esetén a kockázatokat arra félre ruházzák át, amelyik leginkább képes a kockázatok
korlátozására és szabályozására. A gyakorlatban azonban, ha a magánszféra kockázatot vállal, azért lényeges
ellenszolgáltatást számít fel a vonatkozó díjakban. A PPP beruházások kapcsán a nem megfelelően megosztott kockázat az egyik legnagyobb probléma. Ez egyes esetekben olyan szerződéseket megkötéséhez vezetett, amelyek az adófizetők költségén garantálják a profitot, míg más esetekben pénzügyi problémákat okozott a koncesszió birtokosa számára, aki aztán folyamatosan kísérletet tett a profitgarancia kicsikarására a
közszférától.



Részletek a  tanulmány magyar vonatkozásaiból


Az M5-ös autópálya Közép-Kelet-Európa egyik legrégebbi PPP projektje. A forgalom mértéke nem érte el a várt szintet, ezért az államnak vissza kellett vásárolnia a részesedését a projektben, így biztosítva a koncessziós jog tulajdonosának bevételét.

A budapesti Művészetek Palotája esetében a szerződés nem kötött ki bírságot a beruházó hiányos teljesítése esetére.