Több mint 500 uniós támogatási
projekt anyagát nézte át a Bankfigyelő Hálózat (Bankwatch) és a Föld Barátai (Friends of the Earth). Tanulmányuk szerint
a kelet-közép-európai országok 2014 és 2020 között nem fenntarthatóan és nem eléggé környezetbarát projektekre használnák az uniós forrásokat, ezért arra számítanak,
hogy az Európai Bizottság visszadobja ezeket a terveket átírásra.
Nyolc kelet-közép-európai ország uniós forrásból tervezett beruházásainak többsége nem összeegyeztethető az EU környezetvédelmi és fejlesztési elképzeléseivel – derült ki a Bankfigyelő és a Föld Barátai közös tanulmányából. A nemzetközi civil szervezetek a lengyel, cseh, magyar, szlovák, lett, észt, litván valamint horvát forráselosztási terveket vetették össze, és megállapították: a projektek előkészítése során nem vették figyelembe, hogy az Európai Bizottság (EB) tavaly új fejlesztési irányt határozott meg, amelyben kiemelt szerepet szánt a nem fosszilis energiaprojekteknek, valamint a kevésbé környezetszennyező infrastruktúra-beruházásoknak.
Ehhez képest a kelet-közép-európai országok olyan, a régi költési mintákat továbbvivő projektekre akarják lehívni a számukra 2014-2020 között elkülönített 350 milliárd euró javát, amelyek összeegyeztethetetlenek a Bizottság elképzeléseivel. A Bankfigyelő Hálózat ezért arra kéri az EB-t, hogy ezeket a terveket dobja vissza, és szólítsa fel az érintett országokat, hogy gondolják újra, mire költenék a nekik felajánlott pénzt.
A Bankfigyelő és a Föld Barátai összesen 535 uniós támogatásban részesülő projekt tervét nézte át. A bizottság ebből eddig mindössze negyvenet hagyott jóvá, a szervezetek ezért arra számítanak, hogy visszadobják a projekteket.
Elemzésük szerint, ha az EB jelenlegi formájában hagyja jóvá ezeket a terveket, azzal már most feladja a nagyszabású, környezetbarátabb, fenntarthatóbb fejlesztések iránti elkötelezettségét, amelyet nem is olyan régen fogalmazott meg. Ezek az országok ugyanis a térség fejlesztésére szánt pénzek nagy részét fosszilis-alapú projektekre (többnyire gáz és szén alapú energiaprojektekre) költenék, a közlekedésfejlesztési források javát pedig közút-építésre fordítanák.
Pedig az EB iránymutatása alapján inkább a megújuló energia-projekteket kellene ösztönözniük (de nem a szintén potenciális környezeti károkkal járó nagy biomassza-projekteket, mint a balti államok), a vasúti és a közösségi közlekedési fejlesztéseket kellene támogatniuk, és a hulladékgazdálkodás terén is lehetnének annyira előrelátók, hogy szemétégetők és -temetők helyett pl. a hulladékmegelőzési és -újrahasznosítási projekteket támogatják.
A Bankfigyelő szerint ugyanakkor nem teljesen menthetetlenek ezek a tervek: az országok jóval többet költenének energiahatékonysági projektekre. Ezek szépséghibája, hogy a forrásokat nem elsősorban a lakossági és közösségi energiafelhasználás hatékonyságának növelésére fordítanák, hanem a magas energiafelhasználású iparágak energiaszámláját csökkentenék.
Az Uniós közpénzből támogatandó kiemelt magyarországi energiás projektek között számos villamos- és gázvezeték interkonnektor szerepel; egyes esetekben vitatható, hogy kibocsátás-csökkentő hatással járnának. Ezeknél meglepőbb elem a listában egy szén-dioxid leválasztás és tárolással (CCS) ellátható cellulóz etanol erőmű Dunaföldvárnál, amelyben mezőgazdasági nyersanyagot, feltételezhetően szalmát (is) égetnének, 220 millió euro befektetési költséggel. Szerepel a projektek között továbbá egy Allegro 4. generációs atomreaktor kísérleti projektje és kutatóközpontja is (ismeretlen költséggel).
