Mind a környezet- és természetvédő mozgalom hazai formálódásában, mind a 80-as évek végén zajlott változásokban meghatározó szerepe volt a Duna Kör által a bős-nagymarosi vízlépcső ellen szervezett tüntetéssorozatnak. Az ekkor elfogadott Alkotmány és a 2011-ben elfogadott Alaptörvény szerint is helyesen, mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez és ott szabad véleménynyilvánításhoz, nevezzük ezt tüntetésnek, felvonulásnak vagy bármi másnak.
Ahogy a Duna Kör tüntetései nagymértékben kritizálták az akkori politikai vezetés és a vízlépcső-építésben részt vevő más szereplők érdekeit, így van ez a legtöbb hasonló környezetvédelmi vagy más megmozdulással. Mindegy, hogy valami ellen vagy valami mellett gyűlnek össze az emberek, ennek célja sokszor sértheti mások jogos vagy jogtalan érdekét, érzékenységét. A vélemények szabad kimondásának lehetősége, a közügyekről szóló viták hozzátartoznak a demokráciához, amiben élni szeretnénk. Ez természetesen minden féltől felelősséget kíván. Az egyik oldalon annak a felelőssége, hogy véleményünket kulturáltan, az általunk vélt veszély mértékével összhangban, másokra is figyelemmel fejtsük ki, a másik oldalon pedig a feladat, hogy elfogadjuk fontoljuk meg a miénktől eltérő véleményt. Amennyiben egy gyülekezési jog által szabályozott eseményen bűncselekmény történik, azt a rend fenntartójának célzottan szankcionálnia kell, nem lehet általában korlátozni a gyülekezési jogot egyes esetek miatt.
A politikai és gazdasági döntéshozókkal ellentétben, az állampolgárnak kevesebb eszköz áll rendelkezésére, hogy véleményét hangsúlyosan, mindenki számára látható módon tegye közzé. Ezen kevés eszköz egyike a környezet- és természetvédő mozgalom számára is a gyülekezési jog. A Magyar Természetvédők Szövetsége ezért állást foglal a gyülekezési jog csorbítására tett kísérletek ellen.
