Ezzel párhuzamosan az Európai Unió nyilvánosságra hozta az Európai Zöld Megállapodás részét képező „Termőföldtől az asztalig”, valamint a 2030-ig szóló Biodiverzitás Stratégiákat. 

A „Termőföldtől az asztalig” stratégia a következő célokat fogalmazta meg:  

Nem véletlenek ezek a célkitűzések, hiszen a mezőgazdasági termelés jelentős hatással bír az természeti ökoszisztémák állapotára, ezért nem kérdés, hogy a megszülető új Közös Agrárpolitikának figyelembe kell vennie a fenti uniós stratégiák célkitűzéseit. 

Az új KAP majdnem 270 milliárd eurót fog szétosztani több mint 6 millió farmer között a 2023 és 2027 közötti időszakban. Ennek a pénznek a kiosztása és elköltése képes lenne az élelmiszerellátási láncok újbóli kiegyensúlyozására és egy tisztességesebb mezőgazdasági szektor kialakítására a kisbirtokos termelők, a vidékfejlesztés és a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok támogatásával. Vagy eszköze lehet az egyenlőtlenségek további elmélyítésének és a nagy, szennyező cégek és vállalatok támogatásának. 

Ha az Európai Zöld Megállapodást vesszük szemügyre, az látjuk, hogy bár megjelennek a KAP-ban is a Megállapodásban szereplő célkitűzések, azonban az azok elérését elősegítő intézkedések esetlegesek, nem mindig kötelező érvényűek, és kevés ösztönző került kidolgozásra annak érdekében, hogy a természetkímélő gazdálkodás vonzóvá váljon minél több gazda számára. 

A részletesebb értékelés itt olvasható.

Mint egy jelentős pénzügyi eszköz, amely nagyban befolyásolja az elkövetkezendő időszak agrár- és vidékfejlesztés elkövetkezendő évet, a Föld Barátai Európa szakértői megvizsgálták, hogy hogyan járul hozzá az új KAP a kitűzött éghajlatvédelmi célokhoz. Sajnos az új politika folytathatja az agrobiznisz támogatását, a kisgazdálkodók megélhetésének veszélyeztetését és úgy kezeli az igazságosságot és a fenntarthatóságot, mint lehetséges extrákat, nem mint a gazdálkodás jövőjének alapvető részeit. Továbbra is a nagygazdaságok kapják a pénzek nagy részét, a klíma- és környezetvédelmi intézkedések választhatók, nem kötelezőek, és rengeteg kibúvó van, amellyel a tagállamok elodázhatják egy-egy intézkedés bevezetését. 

Ha többet szeretne megtudni erről, olvassa el ezzel kapcsolatos kiadványunkat.

Ezek után a tagállamoké a felelősség, hogy olyan Nemzeti Stratégiai Terveket készítsenek és alkalmazzanak, melyek meghaladják a gyenge KAP kötelezettségeket, és hogy az elérhető forrásokat az igazságosság és fenntarthatóság támogatására használják. A következő években dől el: olyan utat választunk, ami tovább vezet a nagyobb egyenlőtlenségek és a környezeti pusztulás felé vagy olyat, amely megvédi az igazságosságot, az éghajlatot és az általunk szorgalmazott gazdálkodás jövőjét.

Az új KAP, a Közös Agrárpolitika: mit kap(hat) a gazda?