december 16.

A Bali ENSZ klíma-csúcson végül sikerült megállapodni annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és még néhány fejlett ország merev, elutasító álláspontja pattanásig feszítette a helyzetet. A kompromisszumos zárónyilatkozatból - melyet az utolsó pillanatban az USA is elfogadott - kikerült a 2020-ra vonatkozó konkrét kibocsátás-csökkentési célszám és a kötelező jelleg, de szerepel benne a 2050-es célszám és a 10-15 éven belüli kibocsátási csúcs.
E záródokumentum alapján így tárgyalhatnak majd a 2009-re elkészítendő új egyezmény részleteiről,
amely a 2012 utáni további kibocsátás-csökkentést fogja szabályozni.

december 14. - Utolsó hivatalos nap

Az EU bekeményített: Franciaország, Németország és Portugália (a jelenlegi EU Elnökség) vezetésével kijelentette: ha nincs megegyezés Baliban az USA miatt, az Unió bojkottálni fogja a fő kibocsátó országok találkozóján januárban, amelyet a Bush adminisztráció szervez Hawaiin.
Az EU ragaszkodik ahhoz, hogy a Bali záródokumentumokban szerepeljen: a fejlett ipari országok 2020-ig 25-40 százalékkal csökkentsék üvegházhatást okozó gázkibocsátásukat.

Mindenki keményen fogalmazott:
Humberto Rosa, a portugál delegáció vezetője: " Ha Bali bukás, értelmetlen a főbb kibocsátó országok találkozója".
Hasonlóan határozott a francia környezetvédelmi miniszter is: ha nincsenek konkrét kibocsátás-csökkentési célszámok, a januári találkozó felesleges.
Sigmar Gabriel, a német környezetvédelmi miniszter egyértelműen utalt a kerékkötőkre, azaz az Egyesült Államokra, Japánra, Kanadára és Oroszországra: "Több elefánt is van a teremben, de most már legalább jól láthatók".
Felszólalt a friss béke Nobel-díjas Al Gore is (fotó:IISD), szintén keményen bírálva az USA delegációt. Elmondta, hogy tapasztalatai alapján hogy tárgyalásokban áttörésre (ha van) általában az utolsó 48 órában kerül sor, így még lát esélyt. "Remélem, hogy néhány ország megváltoztatja álláspontját, legfőképpen saját országom, az USA" - fogalmazott.

Reméljük, az EU és Al Gore ezzel az erőt mutató lépésével kimozdítja a holtpontról a tárgyalásokat, és a mai napon méltó véget ér a Bali ENSz klíma-csúcs.

december 13.

A megállapodások valóban úgy haladnak, mint a Luca széke. A 11-ei írásunkban taglalt álláspontokhoz minden ország ragaszkodik. 48 órával a klíma-csúcs vége előtt általános a várakozás, hogy egy felhigított Bali útiterv születik majd, mert az országok az Egyesült Államokat be akarják csábítani a kiotó utáni multilaterális folyamatba.

Költői kérdés, hogy ha az USA valóban előremutató nemzetközi megállapodást akar az éghajlatváltozás elleni harcban, ahogy állította, akkor az USA delegáció:
- miért blokkolja a fejlett országokra vonatkozó ambíciózus kibocsátás-csökkentési cél kimondását a Bali dokumentumban?
- miért mondja, hogy a 25-40%-os csökkentés (fejlettek, 2020-ra) "teljesen irreális sok ország számára"?
- miért kérdőjelezi meg az éghajlatváltozásról szóló tudományos eredményeket, amelyet a friss Nobel-díjas Éghajlatváltozási Kormányközi Bizottság (IPCC) publikált?
- miért utasította el a szövegben a javaslatokat, hogy "elégséges, kiszámítható, addicionális és fenntartható pénzügyi források" legyenek biztosítva a sérülékeny országok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásához?
- miért blokkolja a technológia transzfer alap ötletét, ha a tiszta technológia olyan fontos a fejlődő országok számára a kibocsátás-csökkentéshez?
- miért gondolja, hogy az ENSz Éghajlatváltozási Keretegyezménye "nem egy fenntartható fejlődési megállapodás"?
- miért nehezíti a megállapodást az erdőirtásról szóló tárgyalásokon azzal, hogy az utolsó pillanatban közbelép? (azaz bedob valami véleményt, hogy húzza az időt, ilyet az USA delegáció már korábban
is előszeretettel csinált)

december 12.

Elkezdődött a Bali klíma-csúcs magasszintű része.  Érdemes követni, melyik vezető mit mond, akár élőben is: Bali a weben , itt minden nap minden eseménye meghallgatható angolul.   Fodor Gábor rövid beszéde itt.

december 11.

Ma van a Kiotói Jegyzőkönyv 10. születésnapja.

Bár majd csak holnap, szerdán kezdődik az ENSZ klímakonferencia magas szintű része, amelyen Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter is részt vesz, érdemes az álláspontokat számba venni, különösen néhány "kulcs"-országnál:

Kína: nem akar kötelező célszámot a kibocsátás-csökkentésre, a fejlett országoktól vár vezető szerepet. Az álláspont szerint Kína lassan több üvegházgázt bocsát ki, mint az USA, de ez egy főre vetítve csak egyhetede az USA-belinek, ráadásul Kína néhány évtizede teszi ezt, szemben a fejlettek ipari forradalom óta zajló kibocsátásaival.

India is hasonlóan gondolja. Sőt, a kiotói időszak utánra (2012-től) nem akar új megállapodást, viszont azt szeretné, ha az egész világra meghatároznák az egy főre jutó kibocsátás maximális értékét (ma India: 1 tonna/fő/év, USA: 20, Magyarország 8 tonna/fő/év).

Ban-Ki Moon, az ENSZ főtitkára útban Bali felé viszont hangsúlyozta: a fejlődő országoknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk kibocsátásaikért. "A Bali tárgyalások hitelessége a fejlődők részvételén múlik".

Másrészről Kína és a 77-ek (fejlődő) csoportja olyan hozzáállást mutat, hogy hajlandók kivenni a részüket, ha a fejlett világ kész jelentős kibocsátás-csökkentésről határozni és kész finanszírozni olyan technológiák fejlesztését és transzferét, amelyek segítik a fejlődők éghajlat-barát gazdaságokká való átmenetét.

USA: Néhány kérdésben nyitottabbnak mutatkozik, de továbbra is óvatos és a fejlődőkre mutogat.
Az USA, Kanada és Japán elutasítja a kibocsátás-csökkentési célszámokat a Bali dokumentumban, mondván, az megelőlegezné a kiotó utáni időszakról szóló tárgyalások kimenetelét.

Erre Yvo de Boer (ENSZ klíma titkár) válasza: a dokumentum-vázlatban a célszám (fejlettekre 25-40%) egylőre nem kötelező jellegű és iránymutatásul szolgál.

Kanada: rendszeresen hangoztatja, hogy a fejlődő országok számára is legyenek kötelező kibocsátás-csökkentési célok. Mivel már korábban a fejlődők és a fejlettek megegyeztek, hogy a fejlődőknek egyelőre nem fognak csökkentési célokat felállítani, Kanada nyíltan akadályozza a tárgyalásokat. Ezért többször is lett a 'nap fosszíliája'.

EU: Elkötelezett a kötelező érvényű célszámok mellett. Ha lesz globális megállapodás, 2020-ra 30%-os, ha nem lesz, egyoldalúan 20%-os kibocsátás-csökkentést vállal, az 1990-es szintekhez képest.

A Bali dokumentum-vázlatba is beletekitettünk, és a következőket találtuk:
- a következő 10-15 évben a kibocsátásoknak tetőzniük és csökkenniük kell
- a fejlett országoknak 2020-ra 25-40%-os kibocsátás-csökkentést kell tenniük az 1990-es szinthez képest - egyelőre iránymutató, nem kötelező
(ezek üdvözlendők, kár, hogy a fentiek nem a törzsszövegben, hanem az előszóban vannak)

Hiányzik még belőle:
- a 2050-es célkitűzéshez társítsanak 1990-es viszonyítási alapot
- célként szerepelnie kell, hogy a kritikus 2 Celsius fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedésen belül kell maradjunk,
- a szövegben ne kezeljék együtt a Kiotói Jegyzőkönyvet nem aláírt fejlett országokat (pl. USA), és azokat, akik aláírták, még ha utóbbiak Balin sokat is akadékoskodnak (Kanada, Japán). Ugyanis különböző helyzetben vannak, ezért külön tárgyalandók, ha mielőbb jó eredményt akarunk elérni.

december 10.

Környezetvédő szervezetek Balin sürgették a kormányokat, hogy vessék el a Világbank új kezdeményezését, amely szerint vonják be az erdőket a szén-dioxid kvóta kereskedelembe.
A szervezetek szerint ez éppen az éghajatvédelemmel szembeni lépés, mert megengedi, hogy a fejlett országok kivásárolják magukat a valódi kibocsátás-csökkentésből.

december 6-9.

A nap fosszíliái*

Az első díjat Ausztrália kapta, amiért az utóbbi 24 órában visszavonta szavát. A delegáció ugyanis kedden bejelentette, hogy támogatja a fejlett országok 2020-ra vonatkozó 25-40%-os kibocsátás-csökkentési célkitűzését.
Nem sokkal később viszont az új ausztrál kormányfő, Kevin Rudd azt közölte, hogy Ausztrália "nem fogadja el e célok kötelezőségét", annak ellenére, hogy e számok az ENSz-jelentésből származnak, és azt is lehetővé teszik Ausztrália számára, hogy saját nemzeti célszámot tűzzön ki az intervallumon belül 2009-re.

Ezt a cél-intervallumot egyébként majdnem az összes ország támogatta Balin, kivéve Japánt,Kanadát és – sajnos nem meglepő – az Egyesült Államokat. Úgy tűnik,ezek az országok továbbra is csak akadályozzák, hogy Kiotói Jegyzőkönyv rendelkezései 2012 után is folytatódjanak.

A második díj Szaúd-Arábiának jutott, amiért megvesztegetéssel gyanúsítottak néhány fejlett államot, amiért a fejlődő országok adaptációs technológiai támogatásának összegét emelni akarták.
A harmadik díj az Egyesült Államoké, amiért bejelentették, hogy többé nem értenek egyet a Kiotói Jegyzőkönyv kérdésében Ausztráliával (azaz míg Ausztrália aláírta, az USA továbbra sem tartja vállalhatónak a Jegyzőkönyvet).

*A nap fosszíliája (Fossil of the Day Award) naponta kerül kiosztásra azon országok számára, amelyek gátolják az ENSz éghajlatvédelmi tárgyalások folyamatát. A "győzteseket" a világszerte összesen 400 civil szervezetet tömörítő Klíma akcióhálózat (Climate Action Network) által tartott szavazás alapján választják ki.

Németország új éghajlatpolitikai csomagja

A német kormány erős jelzést küldött Bali felé azzal, hogy éghajlatpolitikai csomagot fogadott el, amellyel tovább szándékozik csökkenteni a kibocsátásokat: 2020-ra 40%-kal az 1990-es szinthez képest. A csomag részeként a megújuló energia részarányát a villamos szektorban a mai 13%-ról 25-30%-ra emelik, főleg partmenti szélfarmok révén. A további intézkedések között szerepel a kapcsolt hő- és energiatermelés használatának növelése, egy megújuló energiás fűtés törvény és a földgázhálózat megnyitása, hogy a biogázt a rendszerbe lehessen betáplálni.
Fontos intézkedés még az építőiparban és az elektromos készülékeknél az energiahatékonyság növelése.

A két kormányzó párt abban is megállapodott, hogy a szövegezésben benne legyen: globálisan 2 tonna/fő széndioxidra kell leszorítani a kibocsátásokat (ma az uniós átlag 10, a magyar átlag 8,5 tonna).
Közben azonban számos új szénerőművet terveznek, amelyek ha megvalósulnak, rontják a fenti célkitűzéseket.
Egy 80 szervezetet tömörítő nagy civil szövetség és növekvő számú helyi kezdeményezések ellenzik a terveket és demonstrációt szerveznek december 8-ra, a globális klíma akciónapra. További akciók e napon szerte a világban: akciók listája angolul itt.

A nem fair kereskedelemnek nincs helye Balin

Informális, kereskedelmi vonatkozású klíma ügyekről szóló tárgyalásokat terveznek e hétvégén, amely veszélyeket hordoz magában - figyelmeztetett a Föld Barátai.

A miniszteri találkozót az indonéz kormány kezdeményezte, melyen 30 ország - köztük az USA, EU országok, Brazília, India és Kína - kereskedelmi minisztere tárgyal majd például a klímabarát technológiák liberalizálálásáról, a kereskedelmi Világszervezet (WTO) és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) rendszere közötti kölcsönös támogatási viszonyról.

A Föld Barátai szerint a probléma:
- e zárt tárgyalás ellentmond az ENSz klímatárgyalási folyamat átláthatósága elvének
- A WTO szegény-ellenes, környezet-ellenes programját távol kel tartani az ENSz klímatárgyalási folyamatától
- a kereskedelem liberalizálásának számos negatív hatása volt/van a közösségekre és a természetes környezetre, az Unió Kereskedelem és versenyképesség fókuszú, 'Globális Európa' programja például teljesen figyelmen kívül hagyja az éghajlatváltozás kezelésének szükségességét.

december 5.

Az erdő nemcsak fa és szén

A Balin tartott  „ Erdőirtásból és degradációból adódó kibocsátások csökkentése” célú tárgyaláson (REDD) a javaslatban ez szerepel: „az erdő szénnyelő”.  Nos, nem csak az: vizet, oxigént és táplálékot biztosít a környező lakosoknak és más élőlényeknek. Ezeket az ökoszolgáltatásokat magasabbre kell értékelni, mint a benne foglalt szén-dioxid árát.
De ha az értékét csak az alapján becsüljük, hogy mennyi szén-dioxidot köt meg, pénzügyi eszközzé silányítjuk.

A REDD (Erdőirtásból és degradációból adódó kibocsátások csökkentése) mechanizmus célja, mint a neve is mutatja, hogy csökkentse és végső soron megállítsa az erdőirtást. Ez kibocsátás-csökkentő, azaz mitigációs mechanizmus. Ezért ebben figyelembe kell venni mindenféle erdőirtást: akár magas vagy alacsony szintű, kezdődő vagy nem aktív, de a jövőben előforduló erdőirtásról van is szó.

A jelenleg is védett erdők fenntartása nagyon fontos, de természetvédelmi és nem kibocsátás-csökkentési kérdés. Azonban most az "erdővédelem" kérdéskörét az erdőirtásból adódó kibocsátások csökkentése "kalapban" tárgyalják, ami potenciálisan veszélyes lehet: az erőirtás bázisszintjének feltupírozásával járhat, hogy még több ösztönzőt, azaz pénzforrást lehessen beseperni. 
Az "erdővédelem" javasolt koncepciója az addicionalitás elvének nem felel meg: összekeveri a kibocsátás-csökkentéseket azzal a kibocsátással, amely meg se történne, ha a jelenlegi erdőborítottságot fenntartjuk.

Azaz mindent összevéve, a REDD célja túl tág lett, ami lelassítja a tárgyalásokat.

Az USA otthon tesz is valamit

E héten az Egyesült Államok Kongresszusa történelmi lépést tett: december 5-én a Szenátus Környezetvédelmi és Közösségi Munka Bizottsága jóváhagyott egy törvényjavaslatot, amely kötelező határértékeket szab meg a nemzeti üvegházgáz-kibocsátásra. A javaslat a gazdaság 85%-át fedné le e cap-and-trade rendszerrel, és energiahatékonysági intézkedésekről is rendelkezik. Most a teljes Szenátus szavaz majd róla. 

december 4.

Egyesült Államok: felnő-e a feladathoz?

Miután az ENSz klímakonferencia nyitó plenárisán Ausztrália bejelentette, hogy aláírta a Kiotói Jegyzőkönyvet, az Egyesült Államok igencsak elszigetelődött Balin. Kína még egy munkacsoport alakítását is javasolta, ahol a Jegyzőkönyvhöz nem csatlakozott fejlett országok (ez gyakorlatilag már csak az Egyesült Államok) kibocsátás-csökkentési céljáról tárgyalnának, melynek intervalluma 25-40% lenne 2020-ig, az 1990-es szintekhez képest. Az Egyesült Államok az egyetlen fejlett állam, amely nem fogadott el kötelező csökkentési célkitűzést és ütemtervet. A Bush által összehívott ’Vezető gazdaságok találkozója’ (Major Economies Meeting) 2007 szeptemberében csak önkéntes intézkedésekkel foglakozott.

A nemzetközi elszigetelődés főleg a Bush adminisztráció belföldi elszigetelődésével állítható párhuzamba. Bush talán ezért is igyekezett közleményt kiadni az ENSZ klímakonferencia előtt, amely szerint az USA szén-dioxid kibocsátása 2006-ban 1,5 százalékkal csökkent a 2005-ös szinthez képest. Egyre több egyesült államokbeli vállalat, állam és önkormányzat tesz kibocsátás-csökkentő kezdeményezéseket. A Szenátus egy erős bizottsága e hét második felében valószínűleg elfogad egy nagyobb jogszabályt arról, hogy legyen kötelező nemzeti kibocsátás-kereskedelmi ’cap-and-trade’ program. A Kongresszus előrelép az energaiügyi jogszabályok terén is, és javítja-fejleszti a klímakutatási programot.

Az elmúlt hetekben a Bush kormány jelezte, hogy konstruktív szerepet akar játszani a tárgyalásokon, és együtt akar dolgozni más országokkal egy jó Bali menetrendért. A vezető tárgyaló, Paula Dobriansky, a Szenátus Külügyi Bizottsága november 13-iki ülésén a következőket mondta: “Nyitott gondolkodással megyünk a Bali találkozóra, készen arra, hogy tárgyalópartnereink javasolt ötleteit megfontoljuk annak érdekében, hogy olyan 2012-utáni keretrendszer szülessen, amely sikeresen veszi fel a harcot az éghajlatváltozással.”

Az amerikai elnök még mindig a gazdasági növekedést félti, pedig a Stern jelentés is kimutatta, hogy a nem-cselekvés károsítja igazán a gazdaságot: „Vezérelvünk világos: a világ élmezőnyébe kell kerülnünk az üvegházhatást okozó gázok csökkentése terén. Mindezt úgy kell megtennünk, hogy ez semmilyen formában ne aknázza alá a gazdasági növekedést, s ne gátolja meg, hogy az egyes nemzetek emellett biztosíthassák polgáraik jólétét.” Kérdés, mit értünk jólét alatt - ha mindenki úgy élne, mint egy USA-beli átlagpolgár, 3 bolygóra lenne szükség.

A világ vezetői Balin különösen figyelnek: hogyan viselkedik majd az Egyesült Államok a klímakonferencián? Az idő sürget.

december 3.

Ausztrália nagy lépése

Spontán tapsvihar tört ki az ENSZ klíma-konferencián: Ausztrália 11 év után úgy döntött, hogy ratifikálja a Kiotói Jegyzőkönyvet!

Mi váltotta ki ezt a lépést? November 24-én új, munkáspárti kormány alakult, vezetője, Kevin Rudd a választások során azért kampányolt, hogy Ausztrália 60%-kal csökkentse kibocsátásait 2050-re (2000-hez képest). Néhány órával felesketése után a miniszterelnök ratifikálta a Jegyzőkönyvet, amely 90 napon belül lép érvénybe.
Ez a lépés elszigeteli az Egyesült Államokat, amely jelenleg az egyetlen fejlett állam, amely bojkottálja a Jegyzőkönyvet.

Ausztrália ezzel széket kap a tárgyalóasztalnál és meghívják, hogy teljes jogú tagként vegyen részt a 2012 utáni időszakra szóló megállapodásokat célzó klímatárgyalásokon. "Minél hamarabb hallatja Ausztrália nézeteit, annál jobb" mondta az Európai Bizottság delegációjának vezetője, Artur Runge-Metzger.

Runge-Metzger ugyanakkor nem hiszi, hogy Ausztrália radikális váltása nyomán az Egyesült Államok (a Bush-vezetés) is ratifikálja majd a Kiotói Jegyzőkönyvet, de ez erős nyomást gyakorol Washingtonra, hogy a klímatárgyalásokat komolyabban vegye és részvétele megfelelő legyen a 2012-utáni megállapodásokban. 

Az ausztrál miniszterelnök elmondta: addig nem állapít meg rövidtávú kibocsátás-csökkentési célt Ausztrália számára, amíg a Garnaut Jelentés – a Stern-jelentés ausztrál megfelelője - el nem készül eredményeivel. Garnaut Professzor munkája kezdetén azonban már úgy nyilatkozott, szigorúbb keretrendszert javasol a gyors kibocsátás-csökkentés érdekében. A Bali-i ENSz klímakonferencia nagy kérdése, hogy az ausztrál delegáció folytatja-e ezt a vezető szerepet.

Az éghajlatváltozás által érintett közösségek hangja

A Föld Barátai nemzetközi szervezete az ENSZ klímakonferencia előtt adta ki „Az éghajlatváltozás által érintett közösségek hangja” (Voices from Communities Affected by Change Change)  című jelentését. Ebben a világ minden tájáról 9 közösség szólal meg, akik közvetlenül, drámaian szembesültek az éghajlatváltozás hatásaival.
A jelentés angolul, franciául és spanyolul olvasható:
a jelentés letölthető innen.

Csúsztatások a kibocsátási engedély-kereskedelemben?

Egy frissen közzétett jelentés szerint probléma van a globális kereskedelmi rendszerrel, amely karbon kvóták kereskedése révén csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását.  A kaliforniai Nemzetközi Folyók (International Rivers) nevű civil szervezet jelentése kimondja: érintett projektek százairól derül ki, hogy éppen hogy növelik a légkörbe kerülő szén nettó mennyiségét. A szervezet felhívta a figyelmet, hogy vízenergia projektfejlesztők mostanában rohamszerűen szeretnének az ENSZ Tiszta Fejlesztési Mechanizmusában (CDM) részt venni.

E rugalmas mechanizmus a Kiotói Jegyzőkönyv része, és lehetővé teszi, hogy gazdagabb országok többet bocsáthassanak ki azzal, hogy karbon kvótákat vásárolnak, mellyel szegényebb országok kibocsátás-csökkentő beruházásait finanszírozzák, projektek révén. A mérleg nettó kibocsátás-csökkentés kell legyen.
A jelentés azonban azt állítja, hogy a kínai, dél-amerikai és afrikai vízenergia projektek nagy része elszállt érveket használ, és mindent megtesz, hogy kibocsátás-csökkentő színben tüntesse fel magát. Valójában pedig nem járnak nettó kibocsátás-csökkentéssel.

Néhány, a jelentés által felsorolt projekt:
- Kenya, Sondu Miriu hydro projekt, amely 1999-ben indult, de tavaly CDM-be jelentkezett;
- Brazília, Campos Novos gát, 2007 óta termel elektromos áramot.

A mechanizmuson belül már a pályázott projektek negyede vízenergia projekt, ennek fele Kínában megvalósuló.
(forrás: Guardian)


A hírek forrása: ECO Newsletter - CAN, Friends of the Earth, Sydney Herald, IISD