Tudósítás a poznani klímatárgyalásokról


Éghajlatvédelmi munkatársunk Poznanban követte a tárgyalásokat. Az alábbiakban a december 11-től kezdődött magasszintű tárgyalási szakaszról adunk színes rövidhíreket. Az utolsó napokon ugyanis már miniszterek és más vezetők is részt vettek. Sok érdekességet tartogat a nem-szakértők számára is: úgy tűnik, az EU mostanában nem játszik vezető szerepet az éghajlatvédelemben.



2008. dec 12.

A poznani klímatárgyalások értékelése – a vége előtt


A fejlett országok (Annex I) nem mutattak sem elkötelezettséget, sem vezető szerepet a kibocsátások csökkentésében. A tárgyalások semmivel sem mozdultak előrébb az egy évvel ezelőttihez képest: a 2007-es Bali klímatárgyalás zárószövege egy az egyben került bele a poznani szövegbe.
A fejletteknek el kellene köteleződniük, hogy legalább 40%-kal csökkentik kibocsátásaikat 2020-ra, 1990-hez képest (ha már Baliban 25-40%-ot mondtak). Ehelyett egy teljes évet eltétlenkedtek.

A fejlettek továbbra is elkenik kötelezettségeiket a fejlődő országok felé – az alkalmazkodás, pénzügy és technológia transzfer területén. 16 éve tették meg anno  kötelezettségeiket és Poznanban jelentős haladást kellett volna elérni. A fejlődő országok számos pozitív javaslatot letettek az asztalra, de a legtöbbjét a fejlettek egyszerűen nem vették figyelembe.

A részes felek megállapodtak a REDD szövegről, azaz az „Erőirtásból és degradációból adódó kibocsátások csökkentése” tartalmáról. Az erdők definíciójából nem vették ki az ültetvényeket, pedig az NEM erdő! A monokultúrás faültetvények csak jóval kevesebb szenet kötnek meg és tárolnak, és az erdőnek mint rengeteg más jellemzője van, amit számunkra ingyenesen kínál: biológiai sokféleség, víztárolás, esztétika, stb – ezzel az ültetvény mind NEM rendelkezik.

Ausztrália, Új Zéland, az USA és Kanada kivetette a bennszülött népek jogainak elismerését a REDD szövegből, pedig ezek az emberek milliói évezredek óta gazdálkodnak az (eső)erdőkben, és megélhetésük alapvetően függ attól. Kemény arculcsapás az eredmény számukra.

Az országok nem vetették el az erdőgazdálkodásra építendő karbon kereskedelem javaslatát. Pedig ehelyett a közösségi alapú erdőgazdálkodást kellene támogatniuk, ami a bennszülött népek és más, az erdőtől függő helyi közösségek jogait biztosítja. Erről szólna a szubszidiaritás, ha ismerik a kifejezést.

A fejlett országok nem növelték a nevetségesen alacsony adaptációs pénzügyi támogatások összegét az Adaptációs Alapban. Az Alap a Kiotói Jegyzőkönyv alatt fut, és kifejezetten a fejlődő országok alkalmazkodásához nyújtana pénzügyi segítséget.

A fejlett országok még mindig fontolgatják, hogy kivásárolják magukat a valódi hazai kibocsátás-csökkentés alól, kívülről, pl. fejlődőktől vett karbon kvóták révén (carbon offsetting).  Ráadásul a részes felek nem utasították el egyértelműen az álmegoldásokat sem, mint a szénbefogás- és tárolás, óriás gátak, atomenergia és agroüzemanyagok.



December 11.

Nincs több kifogás - az emberek éghajlatvédelmet akarnak

A múlt heti YouGov reprezentatív közvéleménykutatás szerint (Avaaz.org) a németek 86%-a, az olaszok 86%-a és a lengyelek 72%-a állítja, hogy egy erős, ambciózus klímavédelmi válasz inkább segíti vagy legalábbis nem gátolja a gazdasági válság felszámolását, a gazdaság helyreállását.

Sőt, a németek 85%-a, olaszok 87%-a és a lengyelek 74%-a egyetértett abban, hogy országának vezető szerepet kell játszania az erős uniós éghajlatvédelmi megállapodás érdekében, a gazdasági problémák ellenére.

Ennek ellenére e 3 ország vezetői nem ezt az álláspontot képviselik - ez hogyan lehetséges?!


Németország – Merkel vagy Gabriel mondja a német álláspontot?

A poznani plenárison a német környezetvédelmi miniszter, Sigmar Gabriel eléggé meglepő módon sokkal haladóbb álláspontot ismertetett, mint Merkel a klímacsomag kapcsán. Gabriel ugyanis hangsúlyozta, hogy az eddigi poznani erőfeszítések nem elégségesek, a tárgyalások nem haladnak kulcskérdésekben. Hiányzik a középtávú (2020-as) kibocsátás-csökkentési célszám és hiányoznak a források az alkalmazkodáshoz és a technológiai transzferhez, ami pedig a fejlődőknek szükséges.

Merkellel ellentétben Gabriel végre hangsúlyozta: 25-40%-kal kell a fejletteknek csökkenteniük kibocsátásaikat 2020-ra, ahogy Baliban felvetődött és a karbon piacot jobban ki kell használni az éghajlatvédelemhez. A gazdasági válság nem kifogás a tétlenségre, a klímavédelem utólag többe kerül! Azt is jó volt hallani, hogy a fejlődőket segítő Adaptációs Alaphoz nem elég az aprópénz, külön pénzek kellenek a karbon piacról. Németország az aukciós bevételeiből 25%-ot ezért félre is tenne erre és technológia transzferre.  A németek az erőműveik hatékonnyá tételében és a megújuló energiaforrások elterjesztésében jó lehetőséget és munkahelyeket látnak. Gabriel szerint nem a régi autóipar megmentése legyen a cél, hanem inkább az energia- és üzemanyag-hatékony autóké. Egy kis statisztika: Németország 40%-kal csökkenti kibocsátásait 2020-ra 1990-hez képest; ezzel 17 milliárd eurót takarít meg és 500 000 új munkahelyet is teremt.


A klímatárgyalások magas szinten

Dec 11-től miniszterek és vezetők jelenlétével folytatódott a poznani COP14. A nagy plenáris terem zsúfolásig megtelt; sajnos a magyar delegáció tagjai között nem volt a magyar környezetvédelmi miniszter.

Az ENSZ főtitkára, Ban Ki-Moon hangsúlyozta, hogy a klíma krízis súlyosabb, mint más krízisek, nem lehet visszalépni.
A lengyel miniszter, Lech Kacsinszki talán kissé túlbuzgón emlegette, hogy országa mennyire túlteljesíti a Kiotói célokat, mert az ipar felől a szolgáltatások felé eltolódott a gazdaság. Elismerte, hogy a környezet- és éghajlatbarát beruházások milliónyi munkalehetőséget teremtenek a fejlett nyugati országokban pl. Dániában, ahol 78%-os fejenkénti GDP növekedést éltek meg, miközben az energiafelhasználás és az üvegházgázok kibocsátása nem nőtt. Szerinte azonban ez más, kevésbé fejlett országokban nehezebb; láthatóan Lengyelországra és Kelet-Európára gondolt.
Az Adaptációs Alapot mint a közös felelősségek intézményesülésének látja, nemcsak a klímavédelemre, hanem új munkahelyek teremtésére is. Itt is érezhetően nemcsak a legérzékenyebb, legkiszolgáltatottabb afrikai stb. szigetvilági országokra gondolt, hanem Kelet-Európa átalakuló gazdaságaira is.  Az alapban azonban olyan kevés pénz van, hogy a legszegényebb fejlődőknek is alig jut; márpedig az alap elsődlegesen nekik járna.

A guyanai és tuvalui elnök megszólalásában több volt az ambíció. A guyanai emlékeztetett, hogy a klímaváltozás nemcsak környezeti de szociális és gazdasági probléma is. Ha az EU nem kötelezi el magát és nem vezet, mit várna a fejlődőktől? A pénzügyi válságra 7 billió dollár lett mozgósítva; mennyit juttatunk a globális klímavédelemre? Sajnos az Adaptációs Alap tárgyalásai rosszul haladnak, alig van benne pénz.
Így a svéd elnök bejelentése, hogy 500 millió dollárt különítettek el, amely a fejlődők között szétosztható lesz alkalmazkodásra és intézményfejlesztésre (2009 májusában várhatók a részletek), tapsot kapott.

Botár Alexa, MTVSZ
alexa(kukac)mtvsz.hu
Forrás: COP14, FOEI, CANEurope, ECO