A világ és az EU vezetői egyszerre tárgyalnak klíma ügyben: Az EU túl alacsonyra teszi a lécet


Az Energia Klub, a Greenpeace Magyarország és a Magyar Természetvédők Szövetségének sajtóközleménye a CAN (Climate Action Network), a Friends of the Earth, a Greenpeace és WWF állásfoglalásához csatlakozva.

Budapest/Poznan, 2008. december 10.: Ezen a héten egyszerre ülésezik az Európai Tanács és az ENSZ, a 2012 után esedékes klímavédelmi intézkedésekről. A nemzetközi szintéren csak úgy menthető meg az EU hitelessége, ha az EU kormányfői ambiciózus tervezetet tesznek az Európai Parlament asztalára. Ha nem, akkor a képviselők csak egyet tehetnek: el kell utasítaniuk azt.


Az úgy nevezett „teherelosztási” (effort sharing) tervezet[1] mostani formájában szinte egyáltalán nem veszi figyelembe a Parlament által korábban megszavazott álláspontot, és az egyes tagországok önös érdekeire való hivatkozással a léc túl alacsonyra került.  Amennyiben az ezen a héten ülésező Európai Tanács nem eredményez egy az eredeti megállapodásokhoz és az Európai Parlament álláspontjához hű szabályozási tervezetet, akkor a képviselők csak egyet tehetnek: vissza kell utasítaniuk azt. Az Európai Parlament korábban már bizonyította, hogy megértette, mi várható Európától az éghajlatvédelem terén.

A javaslat jelen változata a következő hiányosságok miatt elfogadhatatlan:
-  Nem tartalmazza azt a nemzetközi megegyezés esetén kötelező, 2020-ra vonatkozó 30%-os európai kibocsátás-csökkentési célt, amit az unió vezetői a 2007. márciusi EU csúcson elfogadtak.[2]
- A csökkentések körülbelül kétharmada nem is az Unió területén valósulna meg, hanem külső projektek által a fejlődő országokban.[3]
- Nem tartalmaz a végrehajtásra vonatkozó biztosítékokat (pl. pénzbüntetéseket), ami elősegítené, hogy a tagországok valóban betartsák a közösen elhatározott célokat.
-  Nem rendel forrásokat a fejlődő országok alkalmazkodásának és kibocsátás csökkentésének elősegítéséhez, ami viszont elengedhetetlen lenne.

Az EU éghajlatvédelmi csomag teherelosztási fejezete jelen formájában egy bohózat. Felettébb rossz üzenetet küld a nemzetközi vezetők felé, akik jelenleg Poznanban tárgyalnak. Itt Európa hitelessége forog kockán.

Magyarország szempontjából is nagy a tét: a javaslatban szereplő számok határozzák meg ugyanis, hogy mennyi pénz jut állami éghajlatvédelmi befektetésekre. A bevételek maximalizálása érdekében az európai emisszió-kereskedelmi rendszerben (ETS) pedig a teljes aukció bevezetése szükséges. 2013 után tehát minden érintett cégnek a piacon kellene megvásárolnia a kibocsátási jogait. „Az ingyen osztogatott egységek az első kereskedési időszakban 30 milliárd forintnyi kibocsátási jogokat juttattak a legnagyobb szennyezőknek. Az éghajlatváltozás sürgető veszélyét és az ezzel járó kiadásokat figyelembe véve, elvárható, hogy mostantól a „szennyező fizet elv” alapján a cégek licitáljanak a kibocsátási kvótára. A bevételeket csak éghajlatvédelmi célokra szabad fordítani.



[1] A “teherelosztási” tervezet az Unió éghajlatvédelmi politikájának egyik legfontosabb eleme, azt hivatott szabályozni, hogy a 2012 utáni időszakban az egyes uniós tagállamok mennyi üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátási kvótával rendelkeznek majd. Ez az új szabályozás olyan fontos területeket fed le, amelyekről az EU emisszió-kereskedelmi rendszere (ETS) nem rendelkezik. Ezek közé tartozik a mezőgazdaság, a közlekedés, a szállítás és a háztartások is, amelyek együttesen az EU kibocsátásának 55%-át teszik ki.

[2] 1990- hez képest 2020-ig 30%-kos kibocsátás csökkentés, amennyiben nemzetközi megegyezés születik más fejlett országok hasonló vállalásairól

[3] Ez nem ösztönzi a tagállamokat arra, hogy kibocsátásukat és fosszilis energiahordozóktól való függőségüket helyben csökkentsék, amely egyébként a kapcsolódó intézkedések eredményeképpen új munkahelyeket teremtene.