Hírek és értékelés a nemzetközi klímatárgyalásokról

A klímatárgyalások vége – lassú haladás 

A Magyar Természetvédők Szövetsége a nairobi ENSZ klímakonferencia 2006. november 17-i zárása kapcsán felhívja az ENSZ figyelmét, hogy ennél több politikai erőfeszítés szükséges az éghajlatváltozás mérséklésére. A konferencia vegyes eredményekkel és szerény előrelépéssel zárult.

A tárgyalások alatt a kormányok kiemelték: fontos, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv meglévő szerkezetére építsenek, amely az egyetlen nemzetközi jogilag kötelező egyezmény az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére. Bár történt némi haladás a fejlett ipari országok kibocsátás-csökkentésére irányuló jövőbeli vállalások tárgyalásain, de még mindig nem határozták meg a tárgyalások határidejét, befejezését.
Ráadásul a nemzetközi hosszútávú csökkentések hogyanjáról (50% csökkentés lenne szükséges 2050-re) és a gyorsan fejlődő országok - mint Kína és Brazília - kibocsátási szintjei következményeiről szóló vitákat 2008-ra halasztották.
Utóbbi a második kiotói vállalási periódus késői kezdését okozhatja, ami a tiszta energia technológiákba  pl. megújuló energiákba való befektetési hajlandóságot csökkentheti.

Az első szub-szaharai helyszínen tartott nemzetközi klímatárgyalás egyik pozitívuma, hogy megállapodtak az Alkalmazkodási Alap (Adaptation Fund) alapelveiről, amely a szegény fejlődő országokat segíti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Azonban az Alapon keresztül hozzáférhető pénzösszeg kevés: maximum 300 millió euró a 2008 és 2012 közötti időszakra.  A Világbank kimutatásai szerint a legsérülékenyebb fejlődő államoknak százszor ennyire lenne szükségük, és mivel a gazdag ipari országok felelősek elsősorban az éghajlatváltozásért, jóval többet kellene áldozniuk az Alapra – mondta Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége éghajlatvédelmi programvezetője.

Nairobiban a kormányok felismerték, hogy alapvetően szükséges megállítani az erdőirtást a fejlődő országokban. Sajnos itt sem született megegyezés a konkrét taktikáról és az ügyet 2007-re halasztották. Az erdők kivágása a globális üvegházgáz-kibocsátás 20%-áért felelős. Csak a klímatárgyalások 11 napja alatt 330 ezer hektár erdő semmisült meg.

A Magyar Természetvédők Szövetsége aggodalmát fejezi ki, hogy a sok nairobi döntés későbbre halasztása azt jelenti: a következő évi, 2007-es klímatárgyalásokra marad sok égető kérdés, és még több politikai erőfeszítésre lesz szükség az Európai Unió részéről, hogy a konkrét 2012 utáni vállalások tárgyalásai ott elkezdődhessenek.
2006. 11.20.

ENSZ Klímakonferencia – Egy lehetőség a génmódosításnak?

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) részes felei a kenyai Nairobi-ban üléseznek november 6.-17. között.

Az ülés ideje alatt Nairobi lehetőséget biztosít számos csoportnak a génmódosított növények afrikai mezőgazdaságban való alkalmazásának népszerűsítésére. Ezen túlmenően olyan génmanipulációval foglalkozó (GM) cégek, mint a USAID, Monsanto és Syngenta mind jelen vannak az országban. Éppen ezért lehetséges, hogy a GM ipar a Nairobiban tartandó ülést úgy tekinti, mint egy lehetőséget arra, hogy népszerűsítse a géntechnológiát, mint a következő nagy lehetőséget a klímaváltozás megoldására.

A GM ipar várhatóan az egyezményt az irányban fogja nyomni, hogy elfogadja a génmódosítás alkalmazását számos területen, mint a bioüzemanyagok, génmódosított fák, illetve aszálytűrő génmódosított növények. Mindezek mellett kulcsfontosságú az, hogy az ülésen résztvevő delegáltak és civil szervezetek tisztában legyenek a reklám és felhajtás mögött megbúvó valódi történettel, és a GM technológiák alkalmazásának kockázataival. Miután elvesztették azon érveket, hogy a génmódosított növények fogják a világot élelemmel ellátni, az ipar elszántan próbálkozik, hogy újrafogalmazza magát, mint a globális megoldások szállítója – de újfent, a GM javaslatok csak még több problémát okozhatnak.

Bioüzemanyagok

Egyre több tárgyalás folyik a növényekből előállított etanol, mint bioüzemanyag benzin helyetti alkalmazásáról, és a dízel biodízellel való kiváltásáról. A növények állítólag ugyanannyi szén-dioxidot nyelnek el növekedésük során, mint amennyit elégetésükkor felszabadítanak, így ezeket az anyagokat „szén-semleges” jelzővel illethetik, és környezetbarát lehetőségnek tartják a fosszilis tüzelőanyagok alkalmazása helyett. Az európai országok a fosszilis energiahordozók felhasználásának egy részét szeretnék bioüzemanyagokkal helyettesíteni, és ennek érdekében az EU kialakította a „Partnerség Afrikáért” programját, amely arra bíztatja az afrikai országokat, hogy bioüzemanyagot termeljenek európai exportra. A GM ipar ki szeretné használni ezt az afrikai mezőgazdaságot megközelítő új látásmódot. A Syngenta kialakított egy olyan génmanipulált kukoricafajtát, amely olyan enzimet tartalmaz, ami meggyorsítja az etanollá történő átalakulást. Ezen kívül génmanipulált manióka is rendelkezésre áll bioüzemanyag célokra.

Ugyanakkor, a Cornell Egyetem által készített felmérés szerint, a kukoricából etanollá való átalakítás során felhasznált energia, a termesztéshez használt műtrágyák, berendezések és a szállítás energiaigénye valójában nagyobb, mint a létrehozott üzemanyagban lévő energiamennyiség. Indonéziában az esőerdő, amely a szén-dioxid felfogásában résztvevő és a klímaváltozás hatásait csökkentő kulcsfontosságú ökoszisztéma, sok helyen kivágásra kerül és a bioüzemanyagok előállítására szolgáló olajpálma ültetvények foglalják el a helyét.

Ezen túlmenően, a Földpolitikai Intézet szerint egy 4x4-es terepjáró üzemanyagtankjának teletöltéséhez felhasznált üzemanyag előállításához egy személynek egy évre elegendő termény szükséges. Egyre inkább olyan helyzetben fogjuk találni magunkat, amikor a legjobb mezőgazdasági területek Afrikában egyre inkább az európai autókat működtető üzemanyag előállítójává válnak, ahelyett, hogy az afrikaiaknak termelnék meg a betevőt. Vagyis a bioüzemanyagok veszélyt jelentenek Afrikában az élelmiszerbiztonság tekintetében. Amennyiben a bioüzemanyagok elfogadása kiskaput nyitna a génmanipulált szervezetek (GMO-k) számára, az még ennél is nagyobb fenyegetettséget jelentene az afrikai gazdáknak a keresztbeporzás és a szabadalmazott magok megjelenésével.

Génmódosított faültetvények

Az egyik megközelítés, amely a Kiotó Jegyzőkönyv megalkotása óta terjedt el, a „szén-nyelők” kialakításának koncepciója – ezek olyan nagy faültetvények, amelyek lehetővé teszik országok, vállalkozások vagy magánemberek részére, hogy így csökkentsék széndioxid kibocsátásukat. A szén-nyelőket általában gazdag ipari országok finanszírozásában, Délen telepítik olyan trópusi országokban, mint Uganda. Ezt a megközelítést számos kritika érte, mivel lehetővé teszi azt, hogy a fejlett országokban ne változzon semmi, és eltereli a politikusokat attól az igénytől, hogy valóban csökkenjenek a széndioxid kibocsátások. Az, hogy a szén-nyelők valóban lecsökkentik-e a széndioxid kibocsátásokat, nem teljesen egyértelmű. Egyes kutatások szerint károsak lehetnek a helyi közösségekre és a környezetre is. Előfordul, hogy monokultúrás ültetvények, amelyek hatással vannak a talajvízszintre, vagy a meglévő erdők helyére lettek telepítve.

A GM ipar célja, hogy ezt a krízishelyzetet egy számára kedvező helyzetté alakítsa. A gyorsan növő GM fákat vetné be a szén-nyelők azonnali kialakítására. Ugyanakkor az ENSZ Biológiai Sokféleségről szóló, idén áprilisban tartott ülésén (CBD) arra buzdítja az országokat, hogy nagyon óvatosan közelítsék meg a GM fák kérdését. A fák pollenjei több száz mérföldet is szállhatnak és nem GM fáknál keresztbeporzást okozhatnak. A fenyők pollenje 2000 mérföldet is tud utazni. A fáknak olyan hosszú a növekedési ciklusuk, hogy csak nagyon kevés, vagy semmi információnk sincs arról, hogy milyen hatással lehet ez a folyamat rájuk. Holott a fák alkotják a bolygó klímaváltozást egyensúlyban tartó legfontosabb ökoszisztémáit. Teljes képtelenségnek tűnik e nem-tesztelt GM technológiákat, mint „megoldásokat” alkalmazni, amikor nagy esélye van annak, hogy károsíthatják a globális erdőrendszereket és további hosszú távú káoszhelyzetet idézhetnek elő.

Aszály ellenállóképesség

Amikor arra kerül a sor, hogy a GM technológiák mezőgazdaságban való alkalmazását igazolják, az érv az, hogy a génmódosítás aszálytűrő növényfajokat fog számunkra előállítani, amelyek fontosak lesznek Afrikában, különösen a klímaváltozás fényében. Ezt a lobbizók és az ambiciózus tudósok már olyan sokszor ismételgették, hogy a média, a közvélemény és a politikai döntéshozók már elhiszik, hogy az aszálytűrő növények létezése már majdnem valóság, így egyre nagyobb morális nyomás jelentkezik, hogy a GM technológiákat terjesszék az éhínség megfékezésére.

A valóság azonban az, hogy az aszálytűrő képesség genetikai kódja nagyon komplex, és még az is könnyen lehet, hogy a géntechnológia jelenlegi felfogása soha nem fogja megtalálni a kulcsot. Valószínűsíthető, hogy több mint 60 különböző gén érdekelt az aszálytűrő képesség kialakításában, valamennyi kapcsolatban van és egymásra hat finom és bonyolult módon. Több komplex gén sikeres feltérképezése, úgy, hogy válaszolni tudjon egy sor különleges helyzetre, és ne járjon toxinok és allergén anyagok termelésével, nagyon hosszú folyamat és a jelenlegi tudományos ismerteken erőteljesen túlmutat. Ezért néhány genetikus is elismeri: egyelőre túl ambíciózus annak reménye, hogy 10-20 éven belül megvalósul az aszálytűrő növények előállítása. Még a Monsanto is 8-10 évben gondolkodik – ugyanakkor előfordulhat, hogy ez egy stratégiai alulszámítás PR célok érdekében.

Mindeközben az afrikai gazdák tudják, hogy az általuk használt hagyományos fajták (hiszen a helyi viszonyokra évezredek óta szelektálódtak) sokkal eredményesebben bírják az aszályos körülményeket, mint akármilyen újonnan megvásárolt hibridfajta. Az aszálytűrés kialakítására és az élelmiszerbiztonság fenntartására törekvő valódi stratégia kizárólag a magokban őrzött természetes genetikai változatok megőrzésével és elősegítésével érhető el; magvédelmi programok támogatásával és a hagyományos növénytermesztési ismertek megőrzésével lehetséges. A GM technológiák még további fejlesztése értékes erőforrásokat von el a valódi megoldások megvalósításától.

Forrás és háttéranyagok:
http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2006/09/08/
AR2006090801596.html?sub=AR
http://www.news.cornell.edu/stories/July05/ethanol.toocostly.ssl.html
http://www.monbiot.com/archives/2004/11/23/feeding-cars-not-peopl
http://chrislang.blogspot.com/2005_03_01_chrislang_archive.html
http://www.gmwatch.org/archive2.asp?arcid=6190
http://www.nationmedia.com/eastafrican/current/News/news300120065.htm
Fordította: Gondár Szilvia
2006. 09.16.

Korábbi írások a nairobi klímakonferencia folyamatáról:

Kulcskérdések

Kiemelt téma a Kiotói Jegyzőkönyv folytatása egy második vállalási periódussal a fejlett országok számára és maga a Jegyzőkönyv felülvizsgálata. Előbbit az Ad-Hoc Munkacsoport vitatja meg, melyet a múlt évi klímakonferencián Montrealban hoztak létre (Feiler József KvVM is tagja). Az egyeztetések eddig nagyrészt a tárgyalások mikéntjéről szóltak, és hogy mikor, meddig tartsanak. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, különösen a fejlődő országok számára, szintén kiemelt napirendi kérdés; különösen az, hogy hogyan „hozzák működésbe” az Adaptációs Alapot (Adaptation Fund).

A tárgyalások menete

A civil szervezetek nem elégedettek a tárgyalások ütemével, mert a sürgőség ellenére a kormányzatok nem haladnak előre egyesült erővel. Így az első és második kiotói vállalási periódus között szünet alakulhat ki, ami a klímapolitika-rendszert veszélyezteti. Különösen a Stern Jelentés fényében érthetetlen a tárgyalások késlekedése. A 2012 utáni teendőkről szóló tárgyalások azonban megakadtak, és hacsak nem lesz nagy előrelépés a következő napokban, a minisztereken fog múlni minden, akik a magasrangú tárgyalási szegmensre érkeznek “High Level
Segment” majd (nov 15-én szerdán kezdődik). Míg nagybeszédeket tartanak majd, a tárgyalások természetesen tartanak a háttérben.

Jövőbeni vállalások

Az Ad-Hoc Munkacsoport munkájával elégedett az EU, fontos megemlíteni, hogy egyelőre még nem konkrét jövőbeli vállalási célokról tárgyalnak, hanem csak munkatervről kell megegyezniük. Egyelőre sajnos nincs tárgyalási vég-dátum megemlítve (környezetvédők szerint ez 2008 kellene legyen).

A Kiotói Jegyzőkönyv felülvizsgálata és a fejlődő országok vállalásai

Nagyobb probléma a Kiotói Jegyzőkönyv áttekintésével kapcsolatban, hogy az Annex I országok (a kibocsátás-csökkentést vállaló fejlettek, köztük az EU) reményei szerint a felülvizsgálat  kinyitja az ajtót olyan gyorsan fejlődő országok előtt, mint Kína, India és Brazília. Az EU nem akarja tőlük, hogy kibocsátás-csökkentési célokat tegyenek, de reméli, hogy más formában be tudja őket vonni, melyek a jövőben az ő kibocsátásaikat is korlátozzák majd. Az EU szeretné a Jegyzőkönyv áttekintését összekapcsolni (nem feltétlenül hivatalosan) a fejlett ipari államok jövőbeli vállalásairól való tárgyalásokkal. Miért? Mert sok Annex I ország (közte az EU nagy része) vonakodik a jövőbeli kibocsátás-csökkentésről vitázni, ameddig a Kínához és Indiához hasonlók valahogy nem vesznek részt. Utóbbi országok azonban, és néhány további ország (Szaud-Arábia, Brazília stb.) attól tart, hogy ennek alapján majd hamar kötelező kibocsátás-csökkentési célokat várnak majd tőlük. Sok legkevésbé fejlett állam (Least Developed Countries) vagy kis szigetállam (Small Island States) hallgat ez ügyben, részben mert egyszerűen nincs kapacitásuk minden tárgyalási témával foglalkozni – számukra az alkalmazkodás kérdésköre fontosabb.

Technológiák

A kormányok arról is tárgyalnak, hogyan integrálják a szénmegkötés- és tárolás (CCS) technológiáját a Tiszta Fejlesztési Mechanizmusba (CDM). Korábban az MTVSZ már írt a technológia problémáiról, és a CDM jelenlegi szabályai sem felelnek meg a fenntarthatóságnak (ld. a helyi lakosságot és a biodiverzitást veszélyeztető nagy ültetvények).  Ráadásul a CDM kevesebb, mint 2%-a zajlik Afrikában, ott, ahol a tiszta fejlesztésre leginkább szükség lenne. A CCS bevonása a CDM-be tovább súlyosbítaná a regionális egyenlőtlenségeket és a CDM sem alkalmas új technológiákkal való kísérletezésekhez, melyek ráadásul környezetileg és gazdaságilag is elbukhatnak.

Nemzetközi civil elvárások:

Amit a nemzetközi zöld civilek várnak a találkozóktól (és az MTVSZ is):
-    tiszta munkaterv a jövőbeli vállalásokról: egy év analitikai munka, így a következő klímatárgyalás jövőre
a konkrét tárgyalásokat elkezdheti, és 2008-ig befejezheti.
-   a tárgyalásokban az EU tegye egyértelművé: az EU új kibocsátás-csökkentési célt fog vállalni, 30%-ot 2020-ra.
-  a döntések legyenek tiszták, ne keverjenek célokat: azaz, hogy Kiotói Jegyzőkönyv felülvizsgálati folyamata nem a fejlődő országok kötelező vállalásairól fog szólni, hanem lehetőséget ajánl a fejlődőknek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a technológia transzfer (a tiszta energia rendszerekhez), és a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM) erősítésére.
2006. nov. 14.

Forrás:

Earth Negotiations Bulletin
ECO newsletter (Climate Action Network )

FoE E hírek

Első hét (november 6-12.)

A Magyar Természetvédők Szövetsége javaslatait a tárgyalásokra ld. külön cikkben.

Vonakodó fejlett országok

Howard, Ausztrália miniszterelnöke bejelentette, hogy országa nem csatlakozik nemzetközi megállapodásokhoz mindaddig, amíg minden nagyobb szennyező állam nem csatlakozik (t.i. a Kiotói Jegyzőkönyvhöz), beleértve olyan gyorsan fejlődő országokat, mint Kína és India. Sajnálatosan átsiklott a tény felett, hogy Kína és India benne van a Kiotói Jegyzőkönyvben (igaz, fejlődőként nincs kötelező vállalása kibocsátás-csökkentésre), és számos energiahatékonysági és megújulós programban vesz részt, a Tiszta Fejlesztési Mechanizmuson keresztül (CDM).
Úgy tűnik, az USA, Ausztrália és Kanada másoktól, pl. a fent említett fejlődőktől várja a vállalásokat és csak azután hajlandó cselekedni bármit is, sőt, az ENSz Éghajlatváltozási Keretegyezmény tárgyalásait (COP) korábban vezető kanadai Rona Ambrose’s bejelentette, hogy Kanada jelen helyzetben meg sem próbálja teljesíteni kiotói vállalásait.

Az amerikai választások is beleszólnak?

Az amerikai választások is befolyásolják a tárgyalásokat. Az "olajfüggő" Bush-kormányzat kompromisszumokra kényszerülhet: a Szenátusban a demokraták kerültek túlsúlyba. A jelenlegi Környezet és közmunka Bizottsági elnököt Barbara Boxer szenátor váltja le, aki vezető támogatója a jogszabály-javaslatnak, hogy az USA üvegházgáz kibocsátásait 2050-re 80%-kal csökkentse. Az Energiaügyi Bizottságot az a Jeff Bingaman szenátor vezetheti, aki szintén a cselekvést sürgeti az éghajlatváltozás ellen és az egyetlen kongresszusi tag, aki jelen volt a tavalyi montreali klímatárgyalásokon. 

Mit hoznak magukkal a célkitűzések?

Az Egyezmény részes felei végre elkezdték vizsgálni a jövőbeli kibocsátási forgatókönyvek, utak következményeit, melyek hozzásegítenék őket az Egyezmény fő célkitűzésének teljesítéséhez. A keddi ad-Hoc munkacsoport vetette fel a kérdést és mára a tárgyalásokat alapvetően meghatározza. (Fő célkitűzés: az üvegházgázok légköri koncentrációit stabilizáljuk olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást – olyan időhatáron belül, ami lehetővé teszi az ökológiai rendszerek természetes alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz. Vállalások: Eljárások fejlesztése-alkalmazása-terjesztése, amelyek csökkentik vagy megakadályozzák az ÜHG-ok emberi eredetű kibocsátásait; Elősegítik az ÜHG-ok nyelőinek és tározóinak megóvását ill. a Felek együttműködnek az alkalmazkodás előkészületeiben.)

Hol van az EU vezető szerepe?

Egyelőre nem látszik a tárgyalásokon. Pedig Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság már korábban nyilvánosan felhívta az EU-t, hogy 2020-ra 30%-os kibocsátás csökkentési célt határozzon meg. A Stern jelentés ezt még megerősíti.
2006. nov 11.

Forrás:

ECO newsletter (Climate Action Network )