Kiotó eszméje végül erõre kapott Montrealban

2005.12.12.

(Forrás: A Föld Barátai -FoE- nemzetközi civil zöldszervezet)
További információ: http://unfccc.int/meetings/
Képek: https://mtvsz.hu/fotogaleria_list.php?from=&which=21

December 10-én szombaton történelmi jelentõségû megállapodást kötöttek a Montrealban ülésezõ kormányzati vezetõk az éghajlatváltozás elleni küzdelem jövõbeli lépéseirõl. A Montreali Akciótervet annak ellenére hozták létre, hogy az utolsó pillanatban Oroszország közbelépett és majdnem patthelyzetet okozott visszakozásával.


A Kiotói Jegyzõkönyvet ratifikáló országok elsõ találkozóján (MOP, Meeting of the Parties) az egyeztetések egész péntek éjjel tartottak annak érdekében, hogy a Jegyzõkönyv értelmében haladó szellemû egyezség szülessen, amely jelentõsebb kibocsátás-csökkentésekhez vezet a 2013-tól induló következõ kötelezettségvállalási periódusban.
A felek (az összes nagyobb iparosodott és fejlõdõ ország, kivéve az Egyesült Államok és Ausztrália) megállapodtak, hogy az elsõ kiotói kötelezettségvállalási periódust azonnal új üvegházgáz kibocsátás-csökkentési célok követik majd 2012-ben. Ez a döntõ jelentõségû kiotói megállapodás elindítja az iparosodott országok jogilag kötelezõ céljairól szóló tárgyalási folyamatot, sõt, a teljes éghajlatpolitikai rendszer felülvizsgálatát kezdeményezi minden ország bevonásával. Igaz, végül az EU nyomására nem rögzítették a tárgyalások befejezésének határidejét (a fejlõdõ országok és a civil szervezetek 2008-at javasoltak).
A kormányok 2006. március 15-ig nyújthatják be vállalási javaslataikat, véleményüket. E témában az elsõ kormányközi munkacsoport-találkozó 2006. májusában lesz Bonnban.


Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt aláíró országok is megállapodásra jutottak találkozójukon (a részes felek 11. találkozója, COP11 -Conference of the Parties) az Egyesült Államok delegációjának vonakodása ellenére.
Csütörtökön az Egyesült Államok delegációja távozott a tágyalásokról, mellyel megpróbálták befagyasztani mind a Keretegyezmény, mind a Kiotói Jegyzõkönyv részes feleinek egyeztetõ tárgyalásait. Végül az amerikaiak (pl. a sajtó) nyomására a delegáció pénteken újra csatlakozott a COP tárgyalásokhoz. Ugyanaznap az elõrelépés további megakadályozására az amerikai delegáció még új szövegtervezetet is benyújtott, hogy a megállapodás jelentõségét tovább rontsák.

Azonban a kanadai Elnöknek és Nagy-Britannia, Japán illetve a nagyobb fejlõdõ országok, különösen Brazília és Dél-Afrika eltökéltségének köszönhetõen megszületett a megállapodás, amelynek értelmében párbeszédet indítanak az éghajlatváltozást kezelõ hosszútávú együttmûködésrõl. A párbeszéd nem nyit új kötelezettségvállaláshoz vezetõ egyeztetési folyamatot (az Egyesült Államok nyomására), de legalább folytatódnak a tárgyalások és az Egyesült Államok is részt vesz benne, hiszen végül aláírták a megállapodást.

Ezen túlmenõen a Jegyzõkönyv mûködését irányító szabályzatot (a technikai szabályokat és eljárásokat tartalmazó ún. Marrakesh Egyezséget) jóváhagyták Montrealban, beleértve a jogilag kötelezõ érvényt is. Az országok abban is megállapodtak, hogy a jövõ évben a Keretegyezményt és a Kiotói Jegyzõkönyvet is felülvizsgálják.

A Tiszta Fejlesztési Mechanizmusok (CDM) reformjával kapcsolatban is megállapodásra jutottak (ez a kiotói mechanizmus teszi lehetõvé az iparosodott országoknak, hogy széndioxid kvótákat igényeljenek azáltal, hogy tiszta energiás projektekbe fektetnek be a fejlõdõ világban.) Az iparosodott országok az elsõ kötelezettségvállalási periódus utánra is kiterjesztenék és további pénzeket szánnak a CDM reformra; új CDM Elnökség alakult. Azonban még nincs megnyugtatóan tisztázva, mi minden tartozik bele e mechanizmusba és ténylegesen mit érhetnek el általa.

Végül, megerõsítették az ötéves alkalmazkodási (adaptation) program kötelezettségét, amely minden részes felet -különösen a fejlõdõ országokat- támogatja abban, hogy " a hatások, az érzékenység és az alkalmazkodás természetét jobban megértsék és kiértékeljék, továbbá tájékozott döntéseket hozzanak gyakorlati alkalmazkodási cselekvésekrõl ".
Utóbbi (sok fejlõdõ ország és civil szervezet sajnálatára) kevésbé cselekvési program, mint inkább kutatás, értékelés, adatgyûjtés, monitorozás stb. A különbözõ alkalmazkodási támogatási alapokról is született további megyegyezés.

(Összeállította: Botár Alexa)