OMÉK 2011 beszámoló önkéntesünk szemével

A fórumon Ángyán József államtitkár köszöntőjét követően bematatásra került az új vidékfejlesztési stratégia és annak regionális vonatkozása. Az új stratégia az előző stratégiákkal szemben az ésszerű finanszírozást, átalakítást és regionális összefogást hangsúlyozta. Továbbá azt is kiemelte, hogy az előző ciklus alatt alapvetően az iparszerű, külföldi tőkére és disztribúciós hálózatra épülő termékfejlesztés, korszerűsítés zajlott, minek eredménye a több százmilliárdos forrás elköltése minden jelentősebb eredmény nélkül. Ennek megfelelően a hazai termelők helyzete semmit sem javult. A mostani stratégia kulcspontja következésképpen a kistermelői ágazat támogatása illetve átalakítása, magas minőségű termékek reményében, ami a hazai termelés egyetlen kiugrási lehetősége. Azon felül, hogy a minőségi áruk termelése piaci előnyöket jelent, biztosítja a hazai lakosság egészséges táplálását, amely közvetetten az egészségügyi kiadások csökkenésben is megmutatkozhat. A program első pontja már bevezetésre került, ami a feldolgozott élelmiszeripari termékek megadózatását jelenti. Az adók előnye kettős, mert egyfelől csökkentik a külföldi és egészségtelen élelmiszertermékek piaci versenyét másfelől pedig az ezek megadóztatásából keletkező plusz forrás az egészséges termékek támogatására fordítható.

Az előadás további része a Kárpát-medencét érintő termelői és gazdasági össze fogásra összpontosult, amely mellett a GMO termények elleni harc is szóba került, mint a regionális kooperáció egyik kulcsfontosságú alapja. Itt Ángyán József Románia sajnálatos helyzetét hozta például illetve a közelmúltban tapasztalt Magyarországot-t érintő GMO szennyezést. Végül pedig felhívta a figyelmet a növekvő manipulatív befektetések káros hatásaira, melyek elkerülése szintén közös cél. Ezt követően a többi minisztériumokat képviselő meghívottak kerültek szóhoz. A minisztériumok közül talán fontos kiemelni a Fejlesztési Minisztérium munkatársa által kihangsúlyozott EU-s források megpályázásának lehetőségét, amely az ágazatra fordítható források jelentős hányadát tehetik ki. A fórum utolsó részében a termelői gazdaszervezetek hozzászólásait hallgattuk végig illetve a hallgatóság többi tagja is feltehette kérdéseit illetve kifejthette konstruktív gondolatait.

A következő konferencián a KAP vagyis EU vidékfejlesztési stratégiájának újabb feladatai illetve az ehhez szükséges finanszírozási feltételek kerültek a középpontba. Felszólalók között volt Dr. Fazekas Sándor Vidékfejlesztési miniszter, Marek Sawitcki (Lengyel Vidékfejlesztési Miniszter), Pekka Pessonen (COPA-COGECA) illetve az Európai Bizottság megbízottja.

Dr. Fazekas Sándor alapvetően azokat a dolgokat foglalta össze, amelyeket Ángyán József is említett, felhívva a figyelmet a környezetvédelem jövőbeni fontosságára illetve a régió országai között szükséges társadalmi és gazdasági összefogásra.

A lengyel miniszter hozzászólása alapvető tudatlanságról tanúskodott, aki elsődlegesen a gazdaság fellendítését hangsúlyozta. Ez a technokrata megközelítés nélkülözte a mai társadalmi és az azokból következő környezetvédelmi illetve gazdasági problémák megértéséhez szükségszerű rendszerközpontú szemléletet. Itt alapvetően arra a laikusok által is triviális tényre hivatkoznék, hogy a mai gazdasági érdekek által végsőkig kizsákmányolt természet a jelenkori illetve jövőbeni növekvő fogyasztási igényeket a mai fenntarthatatlan termelési rendszerek és fogyasztási szokások mellett nem képes kielégíteni.  

Az EC (Európai Tanács) részéről meghívott vendég alapvetően a nemzetközi európai politikai aréna által felkapott szavakat skandálta, mint a fenntartható fejlődés és magas szén-dioxid kibocsátás. Ami arra a személyes következtetésre jutatott, hogy a politika részéről szintén semmit sem tudnak az alapvető gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi összefüggésekről. A fennálló problémákat az ok-okozat alapú rehabilitáció helyett beszűkült tüneti kezeléssel próbálják feloldani. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az EU által oly fontosnak tartott szén-dioxid kibocsátás, alapvetően nem környezetvédelmi, hanem gazdasági célokat szolgál, hiszen az ebből a célból megvalósuló technológiai innovációk a hazai piacokon, borsos áron eladhatók. A hazai piacok mellett az új termékek a fejlődő országoknak is exportálhatók, ha az üzemeltetésükhöz elengedhetetlen infrastruktúra kiépített. Nem elfelejtendő, hogy az alapvető infrastrukturális fejlesztések majdnem teljes egészének kiépítésére csak fejlett országok képesek. Ez tehát azt jelenti, hogy az infrastruktúra kiépítésével a fejlett országok újabb hasznot húznak a kevésbé fejlettekből. Az EC képviselője által említett másik lényeges pont a mezőgazdasági termelők jövőbeni EU-s finanszírozásainak feltételeit ismertette. Új pontként szerepel a termelők által teljesített szén-dioxid kibocsátás feltétele, amely ha nem teljesül csökkentheti az igénybe vehető források mértékét.

Pekka Pessonen a finn farmerek szemszögéből ismertette a mai illetve jövőbeni kihívásokat, kiemelte továbbá, hogy a fennálló problémák jelentős részét a piac, az önszabályozó mivolta révén képes kiegyenlíteni. Ezt a nézetet sokan megkérdőjelezték. Adam Smith láthatatlan keze az ingatlanpiaci buborékok kipukkadása óta nyilvánvalóan nem működik. Ángyán József hasonlóan vélekedett a kérdésben és felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a múltból tanultak alapján az állami beavatkozás lehetősége elengedhetetlen. Elengedhetetlen, hogy a piaci verseny bizonyos feltételekhez kötött legyen, hiszen a manapság tapasztalt totális deregulációnak súlyos kockázatai vannak.

A következő jelentős konferencia a GMO-s technológia bemutatásának jegyében zajlott. A vitafórum meghívottjai a következők voltak. Ács Sándorné, (Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht.); Dr. Ángyán József államtitkár, MTA doktora; Dr. Balázs Ervin tudományos osztályvezető MTA rendes tagja (MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet); Dr. Bardócz Zsuzsanna szakreferens, az MTA rendes doktora (VM); Dr. Bedő Zoltán intézetigazgató, az MTA rendes tagja (MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet); Dr., darvas Béla tudományos tanácsadó, az MTA doktora (MTA Növényvédelmi Kutatóintézet); Dr. Dudits Dénes kutató professzor, az MTA rendes tagja (MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont); Dr. Györgyey János tudományos főmunkatárs, Ph.D. (MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont); Jakab István elnök (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége, MAGOSZ); Tóth István titkár (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, MOSZ); és végül a moderátor Dr. Heszky László egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (Szent István Egyetem)

A résztvevők kivétel nélkül ismertették az álláspontjukat a GMO terményekkel kapcsolatban.

A pro oldal egyetlen képviselője Dr. Györgyey János volt. A vita alapvetően egy közelmúltban nyilvánosságra hozott kutatás eredménye körül folyt, amely szerint 93% biztonsággal a GMO növények által (MON810 kukorica) termelt Bt (bacillus thuringiensis rovarölő illetve annak Cry1Ab metabolitja) toxin bekerült a megszületendő magzat vérkeringésébe is. Ami azt jelenti, hogy a placenta képtelen kiszűrni az említett toxint. Györgyey alapvetően a kutatás hitelességet vonta kétségbe. A GMO termények előnyeit a jó terményhozammal és ellenálló képességgel jellemezte.

A résztvevők nagy része Dr. Györgyey-t kivéve azon az állásponton volt, hogy az első generációs GMO termények felhasználásának nincs helye. A GMO növényeket forgalmazó cégek által alkalmazott praktikák morálisan és szakmailag is megkérdőjelezhetők. Ángyán József szerint a magyar közvélemény egységes. Eszerint az emberek tiszta ételeket akarnak. A mai EU által megfogalmazott piaci rendszer a nagytőkéjű multinacionális cégeknek kedvez. Rendkívül nehéz a GMO-s termékek kiszűrése, de Magyarország mindent megtesz annak érdekében, hogy a GMO mentességét fenntartsa. Általunk említett kritikák után, miszerint az etiópiai élelem válságot egy régi magbankból előkerülő minta oldotta fel, Ángyán József kifejtette, hogy a Tápiószelei Pannon Magbank megszerzésére komoly erőfeszítést tett a Monsanto, amit azonban szerencsés módon végül sikerült meghiúsítani. Nem meglepően Tóth István MOSZ megbízott részéről a legjelentősebb kérdés a termények eladási illetve az állattenyésztésben használatos takarmányok beszerzési ára volt. Itt elsődlegesen a szója terményekről beszélhetünk, amelyek bizonyos része ipari méretekben kerül felhasználásra. A szója egészségügyileg káros hatása kettős lehet. Egyfelől nem ritka a Dél-Amerikából importált GMO szója, amely már említett egészségügyi kockázatok mellett a gyermekek fejlődésére illetve a nők hormonális rendszerének egyensúlyára is káros lehet.

Az elkövetkező két napon sok konferencia folyt párhuzamosan egymással. Az idő és energia korlátozottsága miatt azonban csak két konferencián vehettem részt. Ez a két fórum a Természetvédelem és gazdálkodás, a másik pedig az Állatvédelem és állatjólét a gazdasági használatoknál – Támogatások és támadások a magyar állattenyésztésben volt.

A kettő közül az előbbi konferencia a mai nemzeti parkok helyzetét jellemezte. Itt elsősorban a Bükki, Körös-Marosi, az Őrségi és a Hortobágyi Nemzeti Parkok flóra és faunájáról esett szó. Alapvető fontosságú kiemelni, hogy az összes meghívott egyöntetű véleményeként első helyen a természetvédelmi és mezőgazdasági területek közötti együttműködés kiépítése szerepelt. A lakosság és a termelők bevonása nélkül a vadállomány jövője bizonytalan. Példa erre számos hazai vadfaj, melyek lakóhelyei áldozatul esnek a mezőgazdaság és urbanizáció térhódításának. A másik hasonlóan fontos tényező a tudatlanságból vagy rosszindulatból eredő állománycsökkenés, melynek egyik legismertebb példája a Túzok vagy a Parlagi sasok pusztulása. Érdekesség volt a VM Természet megőrzési Főosztályáról érkező Dr. Takács András Attila előadása is, aki elsődlegesen az ökoszisztéma szolgáltatások jelentőségére hívta fel a hallgatóság figyelmét. A másik nem kevésbé informatív prezentáció Balczó Bertalané volt (VM Nemzeti Parki és Tájvédelmi Osztálya), aki a természet közeli gazdálkodási módok támogatásáról beszélt. A találkozót a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának előadása zárta, ahol a Szürke marha, Vizi bivaly, és Mangalica fajták kezdeti illetve jelenlegi helyzetét ábrázolták. Az igazgatóság szerint az állomány mértéke annyira megnőtt, hogy mára gazdasági céllal is levágásra és értékesítésre kerülhetnek az ezekből a fajtákból előállított hústermékek. A találkozó végén lehetőség volt promóciós termékek kóstolására illetve vásárlására. Pozitívumként említendő az a tény, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park a működéséhez elengedhetetlen anyagi feltételek egy részét képes hústermékek előállításából előteremteni illetve, hogy a felnevelt és levágott állatok kitűnő (természet közeli) körülmények között nevelkedhetnek. Itt azonban elviekben felmerülhet az a probléma, hogy a jövőbeni kereslet növekedése mellett a gazdasági érdekekkel szemben a természet közeli állattartás háttérbe szorulhat.

Az általam látogatott utolsó és a két konferencia közül az utóbbi az Állatvédelem és állatjólét témájában zajló előadássorozat volt.  Itt a meghívottak között szerepelt: Dr. Végh Ákos MÁÁT elnök; Dr. Fodor Kinga PhD, egyetemi adjunktus, Szent István Egyetem, MÁÁT elnökhelyettes; Dr. Vetter Szilvia, jogász; Gaálné Dári Katalin, VM, Agráráfejlesztési Főosztály, főosztályvezető helyettes, Dr. Gombos Zoltán, igazgató, Fejér Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság; Dr. Pallós László, országos állatvédelmi főfelügyelő, MÁÁT titkár; Dr. Jurkovich Viktor PhD, Szent István Egyetem; Dr. Kozák János, egyetemi tanár, Szent István Egyetem.

A konferencia címéhez hűen az előadások túlnyomó része az állatvédelemről szólt. Kivételt Dr. Vitter Szilvia jogász és kommunikációs szakember előadása képezte, amely kicsit szájbarágósan próbálta a hallgatóság tudtára juttatni, hogy a média szerepe kritikus a közízlés és felelősségvállalás kapcsán. Dr. Végh Ákos MÁÁT elnök és Dr. Fodor Kinga MÁÁT elnök helyettes a haszonállatok és háziállatok védelmének feladatait jellemezte. Gaálné Dári Katalin pedig a mai haszonállatokra vonatkozó EU és állami rendeleteket ismertette. Fontos konklúzió a hazai állattartás terén, hogy sok állattenyésztő nem felel meg az EU-s normáknak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az EU normák előrelépést jelentenének állatvédelmi szinten, hiszen sok a hazánkban is mind erkölcsileg, mind egészségügyileg megkérdőjelezhető technológiai újítás Európa más fejlett országaiból ered. Gondolok itt a ketreces vagy mély almos tyúktartásra, a disznó és szarvasmarha telepekre. Az ezen a téren fellépő ellentmondást nehéz áthidalni mivel a financiális források túlnyomó része az EU-ból érkezik. Ez valójában az ország által is befizetésre kerülő összeg lassú és részbeni visszacsöpögtetése, amelynek alapfeltétele az EU-s normáknak való megfelelés. Gaálné Dári Katalin előadásából az is kiderült, hogy a mai tenyésztők állatvédelmi ellenőrzése nehézkes, mivel a besorolása kezdeti fázisban van.

A konferencia végighallgatása után két alapvető konklúzió volt levonható. Az első az, hogy hazánkban az érdemi fejlesztés gyakorlati megvalósulása jellemzően EU-s finanszírozás kereteihez kötött. Ez azt jelenti, hogy EU-s források megcsapolása nélkül a fejlesztések nehézkesek. Kevés a pályázatok megírásához értő és szükséges apparátus illetve az uniós források kiosztásakor és felhasználásakor jelentkező korrupció általában jelentős. A másik ennél fontosabb probléma, hogy a hazai állatvédelmi célok a fogyasztási szokások jelentős változtatása nélkül elérhetetlenek. A hazai és nemzetközi környezetvédelmi és állat-egészségügyi problémák azonban egy alapvető dologra vezethetők vissza, ez pedig a globálisan megnövekedett és jelenleg is exponenciálisan növekvő húsfogyasztás mértéke. A konferencián jelenlévők túlnyomó része úgy tűnik nincs tisztában a helyzet ok-okozati összefüggéseivel. Ezt tehát ismételten azt jelenti, hogy egy fogyasztásnövekedésből eredő problémákat, az igazi okot figyelembe vétele nélkül próbálnánk megoldani. Ez persze nem jelenti azt, hogy kis léptékű mezőgazdaság esetén nem jelentkezhetnek állatvédelmi vagy állat-egészségügyi problémák, az viszont biztos, hogy a problémák jelentős részéért a megnövekedett, ipari jellegű termelés és fogyasztás felelős.

Összefoglalva a vásár szakmai konferenciáinak tapasztalatait, elmondható hogy európai uniós részről számottevő változás nem várható. Az unió elsődleges célja az alapító országok piaci versenyhelyzetének fenntartása illetve a nagytőkés ipari termelés további támogatása. A mai gazdasági és energia problémák mérséklése, csak hosszú távú decentralizációval és regionális függetlenséggel érhető el. Pozitívumként jellemezhető a VM megújult apparátusa, amely végre valahára túlnyomó többségben szakértői gárdából kerül ki, és amely jelentős kezdeti lépéseket tett az új célok előmozdítására. Sajnos azonban az is elmondható, hogy a termelők és fogyasztok ismerete a problémák kialakulásával kapcsolatban hiányos, gazdasági érdekek ereje a közösségi érdekekkel szemben jelentős illetve a média által gyakran sekélyes és szentimentális információhalmaz nem alkalmas a felvilágosítására. Elmondható tehát, hogy érdemi változás csak a fogyasztási szokások változtatásával történhet, melynek alapja a személyes felelősségre, tudásra és helyes erkölcsi döntésekre irányuló késztetés megjelenése.

Marádi Attila, MTVSZ önkéntes