A paksi atomerőmű tervezett bővítéséről rendezett konferenciát az ELTE Humánökológia Szak 2013. december 13-án a Párbeszéd Házában, Sólyom László elnökletével. Az előadó szakemberek jogi, közgazdasági, energiapolitikai, külpolitikai, környezet-gazdálkodási, illetve teológiai szempontok alapján járták körbe minden idők legdrágább hazai beruházásának várható hatásait, költségeit és szükségességét. Az összességében széleskörű társadalmi és tudományos vitát sürgető előadások összefoglalója és anyagai már hozzáférhetőek.
A Paks vobiscum? avagy Párbeszéd a paksi atomerőmű tervezett bővítéséről című konferenciáján különféle tudományterületek szakemberei adtak elő: a Corvinus Egyetemről Felsmann Balázs (Energiatermelési technológiák költségvonzatainak összehasonlítása) és Kaderják Péter (Költségek és gazdasági kockázatok), az ELTÉről Munkácsy Béla (Alternatív energiastratégiák, megújuló erőforrások), az Evangélikus Hittudományi Egyetemről Béres Tamás (Mire jó a felelősség?) a Regional Environment Centertől Feiler József (Dekarbonizáció atomerőművek nélkül: nálunk és más országokban), az Energia Klub projektvezetője, Perger András (Nukleáris kockázat és társadalmi ellenőrzés), a Külügyi Intézettől Deák András (Orosz atomerőmű-beruházások a nagyvilágban) és a jövő nemzedékek volt országgyűlési biztosa, Fülöp Sándor (Az atomerőművek biztonságával kapcsolatos jogi és közigazgatási kérdések). A konferencia összefoglalója pontokba szedi az elhangzott felvetéseket és következtetéseket, ezekből szemezgettünk.
A magyar országgyűlés 2009-ben mindössze az atomerőmű bővítésének előkészítéséhez adta elvi hozzájárulását. Az előkészítés mindenekelőtt a tervek gazdaságossági, nemzetbiztonsági stb. szempontok alapján történő vizsgálatát jelenti, továbbá a közvélemény tájékoztatását és figyelembe vételét. E nélkül súlyos felelőtlenség, a megfelelő jogi alapok nélkül pedig törvénysértő minden állami kötelezettség-vállalás a megvalósításra nézve.
Az úgynevezett fejlett országokban ma már alig épülnek atomerőművek. A kormányok és a közvélemény elutasító magatartását részben a rendkívüli finanszírozási igények, részben a nukleáris balesetek kezelhetetlensége okozza. A jövő nemzedékeire nézve is baljós hosszú távú hatások mellett rövidtávon nem csak az ország energiabiztonságát, de lakóinak életét is a legnagyobb mértékben veszélyezteti, ha az áramtermelés fele egyetlen létesítményben összpontosul.
Nem igaz az atomlobbi által gyakran hangoztatott állítás, hogy az atomenergia olcsó lenne. Az erőmű létesítésének költségei a lehetséges energetikai beruházások közül éppenséggel a legmagasabbak - olcsónak csak az erőmű építési költségeinek leírása után (amikor létesítés költségei már kamatostul megtérültek) előállított áram mondható. A paksi bővítés mintegy 3000 milliárd forintra tervezett költségeinek gazdaságos megtérülése csak a mai európai energiaáraknál több mint kétszer magasabb árszint mellett lehetséges. Ilyen beruházásra üzleti befektető csak állami garancia mellett vállalkozik. A fogyasztók tehát az áram árának jelentős emelkedésével kellene, hogy szembesüljenek.
Ha a tervezett erőművet orosz beruházó építené is, a vállalkozás meghitelezett költségeit a kamatos kamatokkal, valamint a pénzügyi és kivitelezői kockázatok egy jelentős részét a megrendelőnek, azaz a magyar államnak kell viselnie. Eltekintve attól a hatalmas tehertől, amelyet ez a magyar költségvetésre ró évtizedeken át, nemzetbiztonsági szempontból is kifogásolható az ország energetikai és gazdasági kiszolgáltatása egyetlen külhatalomnak.
A beruházás kivételes nagyságrendje miatt atomerőmű építésnél a szükséges tőke költségét tartják a legkényesebb tényezőnek. Magyarországon az OECD prognózisa szerint az erőmű-építés várható fajlagos költségei a régióban a legmagasabbak. Ráadásul, világszerte megfigyelhető, hogy az új atomerőművek a régieknél minden esetben drágábban épülnek.
A beruházás nagyságrendje és az atomerőművek jelentős környezeti kockázata – amit újabban a fukushimai katasztrófa és annak máig beláthatatlan következményei bizonyítanak – indokolják, hogy az ezzel kapcsolatos döntést széleskörű társadalmi és tudományos vita előzze meg. Ennek alapvető feltétele, hogy a vállalkozás megítélése szempontjából perdöntő, közérdekű adatok hozzáférhetővé váljanak.
Az Európai Unió jelentős lépéseket tett a fenntartható energiagazdálkodás felé vezető úton, ami mellett Magyarország eddig csak szóban kötelezte el magát. A széndioxid kibocsátás csökkentésére vállalt kötelezettségeinek Magyarország új atomerőmű üzembe helyezése nélkül is eleget tehet.
Mindezek fényében szerintünk az államnak a gazdasági szempontból is erősen megkérdőjelezhető és környezetileg is veszélyes gigantikus atomerőmű beruházás helyett az energiatakerékossági fejlesztéseket, a megújuló forrásokra történő átállást, a hálózatok korszerűsítését, a kötöttpályás tömegközlekedés rekonstrukcióját kellene támogatnia.
A konferencia anyagai megtalálhatók a szak honlapján.
