Levél a környezetvédelmi miniszternek a montreali éghajlati tárgyalásokhoz

2005.12.07.

URGENT! FOR IMMEDIATE DELIVERY!
/ SÜRGÕS ! AZONNALI KÉZBESÍTÉSRE!

Budapest, 2005. december 6.
To:
Mr. Miklós Persányi
Minister of Environment, Hungary

Tisztelt Miniszter Úr !

Az Ön Montrealba való érkezésével egyidõben döntõ ponthoz értek az éghajlati tárgyalások. Jelentõs az aggodalom amiatt, hogy az Európai Unió a globális éghajlati politikákat, rendszert kockáztatja azzal, hogy a folyamatban levõ ENSZ éghajlati tárgyalásokat zsákutcába vezeti – és így aláássa az azonnali cselekvés szükségességérõl szóló nemzetközi megegyezést.

Ha a konferencia kimenete nem biztosítja az ipari országok kibocsátásainak jelentõs mértékû csökkentését a Kiotói Jegyzõkönyv elsõ vállalási szakasza után, az kudarcként értékelhetõ.

Az Európai Unió vezetõ szerepvállalására most nagyobb szükség van, mint valaha. Az Önök által képviselt állampolgárok egyre nagyobb mértékben ismerik fel az éghajlatváltozás - Európára is leselkedõ - veszélyeit, és azt várják Önöktõl, hogy bitosítsanak szilárd keretet a jövõbeni lépésekrõl szóló tárgyalások számára.

Annak érdekében, hogy Montrealban igényes cselekvési programban egyezzenek meg, az Európai Uniónak a következõket kell tennie:

1. Állapítson meg egyértelmû ütemezést a Kiotói Jegyzõkönyv 3.9 cikkelye alapján folytatott egyeztetésekre, melyek 2008-ban fejezõdjenek be. A jelenlegi uniós COP/MOP döntés szövegtervezet, amely az 1. sz. Függelék országainak jövõbeli kötelezettségvállalásairól szóló egyeztetések kezdetérõl szól, nem határoz meg sem ütemezést, sem határidõt. Bizonyára emlékszik, hogy az uniós környezetvédelmi miniszterek az október 17-i tanácsi záródokumentumukban elismerték, hogy a jövõbeli éghajlatpolitikára irányuló egyeztetéseknek szükséges ilyen ütemezést szabni, és ez egyértelmûen vonatkozik a 3.9. cikkely alapján történõ tárgyalásokra. Az egyértelmû 2008-as határidõ lefektetése nélkül azt kockáztatják, hogy a tárgyalások vég nélkül folytatódnak. Emellett a tiszta energiát célzó iparnak is szüksége van hosszú távú biztonságra befektetéseik tervezése során.

2. Jelentse ki határozottan, hogy az egyeztetéseknek nagyobb mértékû és feltétlen kibocsátás-csökkenésekhez kell vezetniük az 1.sz. Függelék országaiban, a 2°C -os célnak megfelelõen, melyet az Európai Unió államfõi a 2005-ös tavaszi tanácsülésen tûztek ki. Az EU által jelenleg beterjesztett COP/MOP döntési javaslat nem teszi világossá, hogy milyen jövõbeni lépésekre kész az EU.


3. Szülessen olyan COP/MOP döntés, amely biztosítja a 2012 utáni helyzetrõl szóló széleskörû egyeztetéseket, a Kiotói Jegyzõkönyv 3.9-es cikkelyén túlmenõen. Ebben a pillanatban az Európai Uniós delegáció azt célozza, hogy a COP vállaljon fel ilyen döntést, amely például a részvételt kiszélesítõ eszközként használható, pl. a nagy fejlõdõ országok vagy az Egyesült Államok bevonására.
Azonban az uniós delegáció figyelmét elkerüli, hogy nem fog ilyen döntést elérni a COP-on belül. Az Egyesült Államok küldöttsége világossá tette, hogy nem szándékoznak semmilyen, a COP által hozott érdemi döntést elfogadni.
Ehelyett igyekezni fognak minden döntést felhigítani úgy, hogy az csak önkéntes legyen vagy ne határozzon meg konkrét cselekvést, így bármilyen záródokumentum születne, gyakorlatilag annyit sem ér, mint az a papírt, amelyre írják. Bár az Egyesült Államok a jövõbeli éghajlatpolitikai rendszer szerves részét kell, hogy képezze, mindenekelõtt fontos: ne engedjék, hogy az Egyesült Államok aláássa a 2012 utáni szilárd keretrendszerrõl szóló egyeztetéseket. Az ajtó továbbra is nyitva fog állni, ha csatlakozni kívánnak, és valószínû, hogy az Egyesült Államok végül így is tesz majd, meghajolva a növekvõ nyomásnak, amely az elõremutató cselekvés gazdasági, környezeti és szociális elõnyeinek kihasználását szorgalmazza. A világ többi részének azonban nem szabad addig várnia, amíg ez bekövetkezik. Ezenfelül, hogy a fejlõdõ országok csatlakozását is elérjük, az Uniónak világossá kell tennie a fejlõdõ országok delegációi számára, hogy egy COP/MOP döntés szükséges egy COP döntés helyett, mert az Egyesült Államok nem hajlandó elfogadni semmiféle érdemi megállapodást, és mert az EU egyelõre nem várja el a fejlõdõ országoktól, hogy kötelezõ érvényû kibocsátáscsökkentési vállalásokat tegyenek. A Kiotói Jegyzõkönyv lehetõvé tesz bármiféle vállalást.

A globális éghajlatpolitikai rendszer jövõje az Önök kezében van. Számítunk Önökre, hogy vállaljanak vezetõ szerepet ebben a döntõ pillanatban, és Montrealban fektessék le a tárgyalások szilárd alapjait.


Szivélyes üdvözlettel:

Farkas István
ügyvezetõ elnök
Magyar Természetvédõk Szövetsége