Az EU keleti tagállamait a csatlakozási szerződések a közösségi jog számos, súlyos megsértésével kötelezik arra, hogy korlátlan földpiacot nyissanak a szabad tőkemozgás számára, miközben a centrum országait ez alól mentesítik. A nemzetállamok felszámolása iránti törekvés viszont, ma már ezektől az országoktól is el akarja venni az eddig garantált önrendelkezésüket a földtulajdon és a földhasználat nemzeti szabályozása terén. Az uniós polgároknak ugyan nincs hatalma a tőkeuralom globális terjeszkedésének a kizárásához, de joguk van ahhoz, hogy az Unión belül követeljék az államterületük földjére annak a nemzeti önrendelkezésnek a biztosítását, amit az Alapszerződés 345. cikke ma is garantál az összes tagállamnak. Ehhez mindenkinek meg kell ismernie a valós jogi rendezést, az állampolgári jogainkat és – minél több tagállam összefogásával, a kormányoknak – kezdeményezniük kell az Európai Tanácsnál az Alapszerződés módosítását, ezzel pedig a törvényes tagállami önrendelkezés visszaállítását – foglalta össze könyvének mondanivalóját Tanka Endre, az MTA jogtudományi doktora, a Károli Gáspár Református Egyetem emeritus professzora.
Emellett a Magyar Természetvédők Szövetsége ismertette álláspontját a termőföld tulajdon időszerű kérdéseivel kapcsolatban és néhány nemzetközi példát mutatott be a termőföld zsákmánylás témakörében a globális Dél országaiból.
A természet erőforrások fenntartható használatát hosszú távon csak a közösségi tulajdonlás biztosíthatja. A termőföld állami tulajdonban tartását kell elősegíteni, szemben a jelenlegi kormányzati tervekkel. A természeti oltalom alatt álló állami területeket a nemzeti park igazgatóságok, a többi termőföldet a helyi önkormányzatok vagyonkezelésébe kell adni. Így lehet biztosítani, hogy a föld nemzeti tulajdonban maradjon, és olyan gazdálkodókhoz kerüljön haszonbérletre, akik a helyi közösségek és a jövő nemzedékek érdekei szerint hasznosítják azt - fejtette ki a Magyar Természetvédők Szövetsége véleményét Farkas István Tamás, ügyvezető elnök.
A könyv címében szereplő „földrablás” - más szóval földzsákmányolás (land grab) - nem elszigetelt hazai jelenség, hanem egy globális problémakör része – hangsúlyozta Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetsége programfelelőse. A termőföld, az ivóvíz megőrzése és az élelmiszertermelő képesség fenntartása az erőforrások szűkössé válásával ma már nemzetbiztonsági ügy, egyre inkább stratégia fontosságúvá válik, emellett spekulációs célú befektetések célpontjává is lett. Európában a termőföld iránti hajsza fő hajtóereje a terület-alapú agrártámogatás rendszere, valamint a nyugat-európai és a kelet-európai termőföld árak közötti óriási különbség.
A földzsákmánylásra számos példát találunk Dél-Amerikában, Afrikában és Dél-kelet Ázsiában is. Az, hogy a helyi közösségeket megfosztják a termőföldjüktől, az egyik hajtóereje egyes vidéki térségek elnéptelenedésének, a lakosság nagyvárosi gettókba kényszerülésének, s ezáltal a migrációs nyomás kialakulásához is hozzájárul. Az utóbbi hónapokban pusztító indonéziai erdőtüzek mögött is az olajpálma ültetvények létesítése céljából véghezvitt földzsákmánylás áll. Kiszárítják, felégetik a tőzeglápokat, hogy így jussanak termőföldhöz, miközben elpusztítják az orangutánok vagy a ködfoltos párduc élőhelyét. Az országot elborító füst miatt mára már félmillióan szenvednek légúti betegségektől, emiatt iskolákat kell bezárni és ezáltal több millió indonéz gyerek marad oktatás nélkül – tette hozzá Fidrich Róbert.
A
projekt a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával valósul meg.
The project is supported by the Ministry of Foreign Affairs and Trade of
Hungary.
