Budapest, 2008. augusztus 14. A magyar lakosság tisztában van az éghajlatváltozás fogalmával és lényegével, ám annak elsősorban csak a rövidtávú és közvetlen hatásait ismeri, míg az igazi veszélyeket rejtő hosszú távú és közvetett hatásokkal csak kevesen vannak tisztában– derült ki a Greenpeace, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a WWF Magyarország és a Cognative Kft. közös kutatásából, amely hazánk lakosságának klímaváltozással kapcsolatos ismereteit mérte fel. A kutatás során 2008. májusában reprezentatív mintán a 15 éves és idősebb magyar lakosság véleményét kérdezték meg.
A felmérés eredményei alapján kiderült, hogy a klímaváltozásról gyakorlatilag mindenki hallott már (96%), statisztikai szempontból elhanyagolható azok aránya, akik semmit sem tudnak róla.
Arra a kérdésre, hogy milyen hatásait ismerik a klímaváltozásnak, elsősorban természeti következményeket és veszélyeket említettek (a válaszadók 82%-a említ valamit ezen témakörben), úgymint elsivatagosodás (28%), évszakok összemosódása (21%), szélsőséges időjárási viszonyok kialakulása (20%) és a legtöbbször ezekből következő természeti katasztrófák megszaporodása (21%). Mindeközben közvetett és hosszú távú hatásokat (pl. növény- és állatfajok kihalása 7%, éhínség, vízhiány 4%) csak kevesen említettek, ami azt jelzi, hogy ezek a következmények még nem kerültek a köztudatba.
A klímaváltozás közvetett és hosszú távú hatásainak alacsony ismeretére utal az is, hogy amikor 18 különböző lehetséges veszélyt soroltunk fel, a veszélyességi rangsorban az első hat legveszélyesebb következmény között mindössze egy közvetett hatás jelent meg, mégpedig az éhínség, vízhiány, a többi a klímaváltozás természeti következményeit foglalta magában. (lsd. 1. ábra a Mellékletben)
A klímaváltozás lehetséges következményei közül legkevésbé veszélyesnek egy új népvándorlást (éghajlati menekültek), a szegények / gazdagok közötti különbségek növekedését és a potenciális háborús konfliktusok kialakulását tartották.
A lakosság többsége, bevallása szerint, a klímaváltozás mérséklése érdekében eddig leginkább a hagyományos izzók takarékosra történő cseréjét tette meg (57%), bár feltételezhetően ennek elsődleges motivációja anyagi természetű és nem környezettudatosságból fakad. (lsd. 2. ábra a Mellékletben)
A válaszokból kitűnik, hogy a környezettudatossági lépések között csupa olyan szerepel (pl. tartós háztartási gép cseréjekor az energiatakarékosabb választása 39%), amelyeknek gyakorlatilag azonnali gazdasági eredménye is van, mindeközben a kényelmi faktor megjelenése már jelentős hátrányt jelenthet (pl. az autóval történő közlekedés korlátozása korántsem olyan népszerű, mint a fentebb sorolt környezettudatossági lépések).
A kutatásból az is kiderül, hogy az emberek több, mint fele nagyon fontosnak tartja a zöld civil szervezetek fellépését az éghajlatvédelem ügyében. Leginkább azt várják el a környezetvédőktől, hogy lépjenek fel a környezetszennyező vállalatokkal szemben, széles körben tájékoztassák a lakosságot és szükség esetén a politikusokra is gyakoroljanak nyomást.
Gergely Ferenc, a kutatást végző Cognative Kft. ügyvezető igazgatója szerint „Mindez visszaigazolja korábbi környezettudatosság tárgyában végzett kutatásunk egyik alapvető tanulságát, miszerint a lakosságban erőteljes kommunikáció hiányában csekély mértékben tudatosulnak valamely természeti jelenség vagy az emberi tevékenység közvetett, illetve hosszú távú hatásai”.
