2005.02.01.
A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) 2004 decemberében eljuttatta Brüsszelbe azt a javaslatot, amelyben kéri, hogy a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) 2004-re rendelkezésre álló forrásaiból 25%-ot a közvetlen kifizetések nemzeti önrészére csoportosíthasson át. A javaslat elfogadását megakadályozandó az NVT Monitoring Bizottság egyes tagjai, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédõk Szövetsége, a Védegylet és a WWF Magyarország levélben fordulnak az Európai Bizottsághoz.
A fenti szervezetek levele a következõ érvrendszeren alapul:
1. Az FVM-nek a javaslat Brüsszelbe küldéséhez elõzetesen szüksége volt az NVT Monitoring Bizottságának jóváhagyására (még egy súlyosan antidemokratikus és illegitim döntéshozatal árán is), mert Franz Fischler, az EU volt Mezõgazdasági Fõbiztosa a magyar földmûvelésügyi- és vidékfejlesztési miniszternek levelében világossá tette: „Mindezeken felül bármely módosítási kérelem benyújtásának feltétele a partner intézmények, valamint a gazdasági és szociális partnerek képviselõibõl álló NVT Monitoring Bizottság jóváhagyása is, összhangban az NVT elõírásaival.”
Az NVT Monitoring Bizottság (MB) – mint a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv szakmailag magas szintû végrehajtásáért felelõs intézmény – saját szabályzatát többszörösen megszegve hozta meg a vidék érdekeivel ráadásul ellentétes döntését, ezért ez illegitimnek tekinthetõ. Az NVT MB számára, az FVM javaslata jóváhagyásakor, a fenti okok miatt nem állt elegendõ információ rendelkezésére a döntés felelõs meghozatalához (kizárólag a bizottság összetétele, az FVM alkalmazottak aránytalanul nagy hányada – és kötelezõ „igen” szavazata – tette lehetõvé a javaslat elfogadását). A Bizottság tagjait nem értesítették idõben az ülésrõl, a javaslatot tartalmazó anyagot is az ügyrendben megállapítottnál jóval késõbb kapták meg. A magyar kormánynak nem lett volna szabad e döntés alapján jóváhagynia az FVM elõterjesztését és Brüsszelbe küldeni az átcsoportosítási igényt.
2. A társadalmi egyeztetés nem az európai uniós irányelvben is rögzített, aarhusi egyezménynek megfelelõ módon zajlott.
3. A Nemzeti Fejlesztési Terv intézkedései és a hozzájuk rendelt források az Európai Unióval folytatott közel két éves tárgyalások eredményeként születtek meg. A mostani átcsoportosítás megbontaná az intézkedések közti egyensúlyt, illetve az iparszerû mezõgazdaság túlzott támogatását jelentené a fenntartható, természetkímélõ gazdálkodási rendszerek kárára. Ez ellentétes az Unió jelenleg meghatározott fejlõdési irányával.
4. A felelõs minisztérium attól tart, hogy nem sikerül a vidékfejlesztési célra szánt forrásokat idejében elkölteni. Ugyanez a tárca azonban elmulasztotta az NVT intézkedéseit, a pályázati lehetõségeket kellõ mértékben kommunikálni. Egy hatékony kommunikációs stratégia kidolgozása után, az eszközöket megfelelõen megválasztva (vidéki fórumok, használható szaktanácsadó hálózat) a tervben a vidékfejlesztési célokra 2006-ig meghatározott összegek biztosan elkölthetõek. Különösen úgy, hogy az Unió 2008-ig nyújt lehetõséget a források teljes kimerítésére. A félelem egyébiránt alaptalan, hiszen csak az agrár-környezetgazdálkodási pályázatok esetében a rendelkezésre álló 2004-es keretet (ha feltételezzük, hogy az elvonás nem történik meg) több mint kétszeresen túligényelték a gazdák.
5. Az FVM Brüsszel felé hallgat ugyan errõl, de idehaza azt kommunikálja, hogy a közvetlen kifizetések nemzeti hányadához így megtakarított hazai forrást a sertés- és baromfitartók támogatására kívánja fordítani. Ezzel szemben az ágazat szereplõinek hosszú távú érdekét éppen a terv intézkedései közt szereplõ uniós elõírásoknak történõ megfelelés elõsegítése szolgálná. A sertés- és baromfitartóknak évente kifizetett közvetlen támogatás nemcsak hogy ellentétes az Unió gyakorlatával, hanem éppen azokat, az állattartó ágazatokban hosszú ideje meglévõ gondokat tetézi, amelyeket megoldani hivatott ugyanez a pénz a terv keretei közt (állatjóléti, állathigiéniai és környezetvédelmi beruházások). Ez utóbbi vidékfejlesztési forráshoz viszont a magyar gazdálkodók csak 5 évig juthatnak hozzá, utána megszûnik ez a jogcím, tehát aki addig nem zárkózik fel a követelményekhez, bezárhatja üzemét. Ez azt jelentené, hogy az állattartóknak közpénzekbõl kifizetett közvetlen támogatások pár évig tartanának fent késõbb bezárni kényszerülõ gazdaságokat. A tárca most éppen azoktól vonja meg a támogatást, akik hajlandóak beruházni a hosszú távú fennmaradás érdekében.
6. Az NVT egyes intézkedéseire beérkezett pályázatoknak mindössze a száma volt meg a döntés meghozásának idõpontjában, ráadásul ezek az adatok sem adhattak alapot az ilyen arányú átcsoportosításra, hiszen:
- az „Agrár-környezetvédelem” c. intézkedésre a legszerényebb becslések szerint is a csökkentés elõtt rendelkezésre állt keretösszeg több mint kétszeresére érkezett igénylés (32.000 gazdálkodótól 45 milliárd forintnyi igény a 19,5 milliárdos keretre), mégis ezt csonkítanák a legnagyobb mértékben, mintegy 40%-kal;
- az „Európai Unió állatjóléti, állathigiéniai és környezetvédelmi elõírásainak való megfelelés” c. intézkedésre 2005. április 30-ig fogadnak be pályázatokat, az eddig beérkezettek számából semmilyen következtetés nem vonható le.
Mindezek fényében a fenti szervezetek kérik, hogy az Európai Bizottság ne fogadja el, az átcsoportosítási javaslatot.
Az ügyet bemutató részletes témadokumentáció elérhetõ itt:
http://www.nakp.hu/download/NVT_forraselv.zip
További információ:
Figeczky Gábor, mezõgazdasági és vidékfejlesztési programvezetõ, WWF Magyarország
Tel.: (1) 214-5554/225, gabor.figeczky@wwf.hu
Kajner Péter, Védegylet
Tel.: 06-20-462-2043, kajnerp@vedegylet.hu
Kapitányné Sándor Szilvia, MTVSZ
Tel.: (1) 216-7297, szilvi@mtvsz.hu
