Az éghajlati és energiaátmeneti adatok elérhetőségét, átláthatóságát jelentősen javítani kell, állapítja meg az „Éghajlatvédelmi cselekvéssel kapcsolatos átláthatóság és adatokhoz való hozzáférés” (Transparency and Access to Data on Climate Action) című európai civil jelentés.
A szerzők, az #EgyüttAMásfélfokért konzorcium, a tagállamok és az EU felé mutatják be a legjobb gyakorlatokat és javaslatokat, és gyors cselekvésre szólítanak fel annak érdekében, hogy a civil társadalom és más érdekeltek pontos, teljes körű és időszerű adatok alapján vehessenek részt az éghajlatvédelmi és energiaügyi döntéshozatali folyamatok konzultációjában.
Az átláthatóság és az adatokhoz való nyilvános hozzáférés kulcsfontosságú az éghajlat- és energiapolitikák végrehajtásának nyomon követéséhez és a kitűzött éghajlat- és energiapolitikai célok alakulásának ellenőrzéséhez.
A jelentés 12 európai országot (köztük: Magyarország) elemez, és a jó példák mellett szembetűnő hiányosságokat tár fel.
Jó
- A legtöbb ország 1990-től rendelkezik fő éghajlati- és energiamutatókra vonatkozó adatsorokkal.
- Az országok többsége üvegházgáz-kibocsátási és energia-adatai összeállításakor az UNFCCC/EEA és az EUROSTAT normál sablonjait használja.
- A legtöbb európai ország EU szabványokon alapuló mértékegységeket használ, hogy megkönnyítse az adatok összehasonlítását.
- Csak két országnak nincs olyan hivatalos nyilvános webhelye, ahol könnyen megtalálhatóak és letölthetőek a fent említett adatok.
- Minden országban van legalább egy hivatalosan kijelölt intézmény, amely felelős az üvegházgáz kibocsátási adatok összeállításáért, és Lengyelország kivételével minden országban van legalább egy hivatalosan kijelölt intézmény, amely felelős az energiamutatók összeállításáért.
Közepes
- A legtöbb ország 2 év késéssel frissíti nemzeti adatkészletét, leltárát, de néhány országnak sikerült egy éven belül vagy még hamarabb elérhetővé tennie az adatokat.
- Az országoknak csak egyharmada szolgáltat operatív szintű energetikai adatokat, bár a nemzeti és az operatív szintek viszonya nem egyértelmű.
- Az országok többségében nincsen intézményes információs pont az éghajlati kérdésekről, és csak az országok felében működik olyan intézményes információs pont, ahol energia ügyekben információt adnak és/vagy egyeztetnek.
Rossz:
- Azokban az országokban, ahol régiós/megyei szintű adatokat is gyűjtenek, az adatgyűjtés módszere a nemzeti és szubnacionális szintek között eltér.
- Az adatok elérhetőségének a két fő akadálya az adatok több intézmény webhelyei közötti eloszlása, valamint egy olyan közös weboldal hiánya, amely „egyablakos ügyintézésként” működne, és minden éghajlat- és energiaadatot könnyen letölthető formátumban tartalmazna.
- A legfőbb gond, hogy a felelős intézmények a megkeresésekre későn, vagy nem megfelelően válaszolnak, a hivatalos vezetésük egyeztetése elégtelen, egyes információk megtalálása a hivatalos weboldalon nehézkes, és az adatok az egyes forrásokat összehasonlítva ellentmondásosak.
- Ha több állami szerv párhuzamosan foglalkozik ugyanazokkal a kérdéskörökkel, akkor gondot jelent megtalálni, hogy hol érhető el egy-egy adat, illetve, hogy kihez lehet fordulni információért. Az intézményes információs pontok gyakran gyengén kommunikálnak, és az információ megosztásának és a nyilvános konzultációnak csak a minimumát teljesítik.
Mindez a hazai éghajlati-energiaügyi adatokra is vonatkozik. Például sajnálatos, hogy az üvegházgázok természetes nyelőinek (erdő, mező) magyarországi kapacitására vonatkozó legfrissebb nyilvános adat 2021-es. Az adatok hiánya ill. nem megfelelősége nyilvánvalóan nehezíti az éghajlatvédelmi és energetikai tervezést, és ez a hatékony éghajlatvédelem és energiaátmeneti cselekvés rovására mehet.
Az eredeti, CAN Europe sajtóközlemény itt.
