Június végéig Magyarországnak is frissítenie kell a Nemzeti Energia- és Klímatervet (NEKT). Ez jó alkalom az energia-ügyeink, energiapolitika átgondolására. Vajon mennyi energiára lesz szükségünk 2030-ban? Mennyi, és milyen energiát tudunk mi magunk termelni? Melyik mód terheli legkevésbé az egészségünket és a lakókörnyezünket?
Változások az energiaügyekben – vegyünk jó irányt!
Az utóbbi évtizedekben teret nyert a válságálló, megújuló energia. A Nap energiáját hasznosító technológiák óriási fejlődésen mentek át: a mai napelemek olcsóbbak és termelékenyebbek. A szélerőművek is sokat fejlődtek: a sokszor akár 100 méter magas, a repülőgépek építéséhez is használt üvegszálas műanyagból épült lapátok a gyenge szellőket is hasznosítják, és a hanghatásuk sokkal kisebb. Mindehhez adódott a fosszilis energiaválság, a fosszilisok miatti energiaár-ugrások.
Nemzeti Energia- és Klímaterv: jó alkalom a jövő tervezésére
Magyarországnak is frissítenie kell a Nemzeti Energia- és Klímatervet (NEKT). Ez, a fentieket figyelembe véve jó alkalom a hazai döntéshozók és állampolgárok számára az energiaügyek átgondolására. Vajon mennyi energiára lesz szükségünk 2030-ban? Mennyi, és milyen energiát tudunk mi magunk termelni? Milyen mixet alakítsunk ki az energiaátmenetben, amely a legkevésbé terheli a környezetet és az egészségünket?
A Nemzeti Energia- és Klímaterv jól megválogatott és gondosan kidogozott intézkedésekkel felgyorsíthatja az energiaátmenetet, azaz energiatakarékos, megújuló energia alapú gazdaságra váltást. Mindezzel nem csak milliárdokat spórolhatunk, de élhetőbb épületekben is élhetünk és hamarabb érhetjük el a klímasemlegességet. Van néhány dolog, amit nem szívesen látnánk a most formálódó NEKT-ben, mert az energiaátmenetet hátráltatja.
Energiabiztonság – importra alapozva?
Az előző NEKT is hangsúlyozza az „energetikai függetlenség erősítése” és az „energetikai szuverenitás” célokat. Azt is leszögezi, hogy „az energiaimporttól való függés komoly kockázatokat hordozhat az ellátás biztonságával és az árakkal kapcsolatban”.
Az elmúlt években előtérbe került egy energiaintenzív újraiparosítás, amely sokkal több energiát igényel. Tanúi vagyunk a fosszilis gáztüzelésű erőművek és atomerőművek visszatérésének. Magyarország rendelkezik bizonyos mennyiségű földgázzal (évi 1,5-2 milliárd m3-t termel ki), de ez eltörpül az ország évi 10-11 milliárd m3 éves gázigényéhez képest, azaz a gáz zöme (Oroszországból) import. A Paksi atomerőműben használt urán 100%-át Oroszországból importálják (az urán bányászata Magyarországon 1996-ban, gazdaságtalan működés miatt véget ért). Mindkét energiaforrásnál az import a függőségünket tartja fent.
A kormány jelenlegi prioritása a nyilatkozatokban az elektrifikáció, a hazai áramtermelés; a közpénzek jelentős részét erre tervezik fordítani. Ugyanakkor mérlegelni kell, hogy villamosenergiát milyen energiaforrásból termelik, hol és hogyan. A növekvő arányban megújuló energiából származó áram importálása EU-n belül előnyösebb lehet, mint ha import fosszilis vagy nukleáris tüzelőanyaggal működő új belföldi erőművekkel akarnák megtermelni.
Dekarbonizáció, vagy rekarbonizáció – gázzal és lignittel?
Az aktuális klímaterv (2020-ban elfogadott NEKT) célul tűzte ki, hogy 2030-ra (1990-hez képest) legalább 40%-kal csökkentse az üvegházgáz-kibocsátást. Ezt erősítette meg a 2020-as Klímavédelmi törvény és a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia 2020 – 2050 is, amely részletesen megvizsgálta, milyen lépések és intézkedések vezethetnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának tervezett csökkentéséhez. Mindkét dokumentum alapvetőnek tartotta a dekarbonizációt: „drasztikus változtatásokra van szükség Magyarország energiaellátó rendszerének dekarbonizálásához”.
Míg a közelmúlt energiaválsága arra késztette az európai országokat, hogy gyorsítsák fel dekarbonizációs intézkedéseiket, a magyar kormány, úgy tűnik, visszafelé indul. 2023 márciusában hirdették meg a Mátrai Erőmű és a Tiszai Erőmű új gázturbináinak közbeszerzését (3 gázerőmű, 1600 megawatt összteljesítményre).
A lépést hol a Mátrai Erőmű „nyugdíjazása” - azaz a klímatervben is rögzített, a lignitalapú energiatermelés lehetőleg 2025-ig de legkésőbb 2030-ig való kivezetése - utáni alaperőmű-pótlással indokolják (annak ellenére, hogy a gázerőmű alapvetően nem alaperőmű); hol az időjárásfüggő megújulók kiegyenlítésével, hol a (nem-ipari) elektrifikációval, hol az erőltetett újraiparosítás miatti megnövekedett áramigénnyel magyarázzák. Aggasztó, ha a három új gázerőmű létesítését a magyar ipar olyan - zöldként feltüntetett - „újraiparosítása” indokolja (például akkumulátor gyártás), amely kifejezetten energiaintenzív és csekély hozzáadott értékkel bír. Ez a gazdaság kiszolgáltatottságát, sérülékenységét fokozza, miközben nagy természeti erőforrás- és energiaigénnyel, valamint magas környezeti és egészségügyi kockázatokkal jár.
Az ipar jövőbeli energiaigénye nehezen tervezhető, különösen annak a fényében, hogy a betelepülő ipari létesítményektől (a tervek szerint) joggal elvárják majd, hogy maguk termeljék meg - remélhetőleg karbonsemlegesen, megújuló energiákra alapozva - az áramigényüket. Akárhogyan is, a tervezett gázerőművek a számítások szerint évi mintegy 1,5 milliárd m3 gázt igényelnek majd, és az import (orosz) gáztól való függőség további évtizedekre való fenntartását eredményeznék.
Ezzel egyidőben tervezik, hogy az ország legnagyobb (fosszilis) erőműve, a Mátrai Erőmű leállított régebbi lignites blokkjait újraindítják és működtetnék mindegyik lignites/biomasszás blokkot, akár 2029-ig. Döntés erről 2023 június végén várható, mindenesetre az előkészületeket megtették. Ez nem ad megoldást a fosszilis energiaválságra, viszont rövid- és középtávon is lassítaná a hazai energetikai átállást, fenntartaná, sőt súlyosbítaná a fosszilis-függőségünket. A szénrégiókban, főleg Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves vármegyékben pedig akadályozná az ún. igazságos átmenet folyamatát.
Az igazságos átmenet - EU-forrással is támogatott - célja, hogy a klímasemleges gazdaságra való átállás, azok fejlesztései és beruházásai méltányos módon menjenek végbe: éghajlatbarát, zöldgazdaság-fejlesztéssel kapcsolatos tartós munkahelyek teremtésével és átképzéssel - úgy, hogy fő kedvezményezettjei a helyi kis-, és középvállalkozások, az önkormányzatok és maguk a munkavállalók legyenek. Amíg a lignites blokkok és lignitbányák évekig történő működtetésére készülnek és toboroznak munkaerőt, nyilván nem tudnak az átképzések és zöldgazdasági fejlesztések elkezdődni, az igazságos átmenet Uniós pénzeitől is eleshetnek a megyék.
A szintén tervezett lakossági lignitfelhasználás fokozásával, esetleges 2029-ig tartó támogatásával tartósan nőne a lakossági széntüzelés és vele a lakosság lignitfüggése, ami maga után vonja, hogy fűtési szezonban az egész országban, de kiemelten a karbon-intenzív megyékben még hosszú évekig egészségkárosító szintű marad a lakossági fűtésből eredő légszennyezés.
A gáz és a lignit használata nagyságrendekkel több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a megújuló energia felhasználása. Magyarország is ratifikálta a Párizsi Megállapodást. A lignit és gáz további felhasználása nemcsak súlyosbítja, elhúzza a fosszilisenergia válságot, de komoly fosszilis-függőség bezáródáshoz (lock-in) is vezet, amely hosszú évekre, évtizedekre kedvezőtlen pályára állítja a magyar energiaszektort, a háztartásokat és az éghajlatvédelmet.
A Nemzeti Energia- és Klímaterv lehetőséget ad a közös energia-ügyek átgondolására. Gyorsítsuk fel az energiaátmenetet, azaz a fosszilis energia alapú gazdaság energiatakarékos, megújuló energia alapúra váltását! Érjük el mihamarabb a klímasemlegességet! A továbbiakban rendszeresen jelentetünk meg cikkeket, anyagokat a https://mtvsz.hu/together-for-1-5 oldalon, érdemes követnie!