Álljunk ki együtt az éghajlati igazságosságért!

Alok Sharma és Sameh Shoukry, a 2022. novemberi COP27 Klímacsúcs vezetői részére

Tisztelt Sharma és Shoukry Miniszter Urak!

Az emberiség történelmének vízválasztó pillanatában Önök együtt felelősek az ENSZ éghajlatváltozási tárgyalásainak irányításáért.

Arra kérem Önöket, hogy a legkiszolgáltatottabbak iránti együttérzéssel és a változások véghezviteléhez szükséges határozottsággal nézzenek szembe ezzel a kihívással, hiszen pontosan erre lesz szükség ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodás 1,5°C-os hőmérsékleti célját fenn tudjuk tartani.

Az éghajlati válságtól leginkább sújtott közösségek által már régóta elszenvedett veszteségeket és károkat napjainkban súlyosbítják egy háború és egy globális világjárvány hatásai.

A klímaválságért legkevésbé felelős emberek szenvedik el annak legsúlyosabb következményeit, és a tisztesség megköveteli, hogy sürgősen segítségükre siessünk és a finanszírozás minden lehetséges útján támogassuk őket a veszteség- és kárenyhítési rendszeren keresztül.

Ebben az évben arra fordítottam minden időmet, hogy megértsem és átérezzem az éghajlati válság által leginkább sújtott közösségek helyzetét.

Nemrégiben Wajir megyében jártam, amely körülbelül egy napi autóútra van az otthonomtól, a kenyai Nairobitól északkeletre.

Amit ott láttam, mélyen megdöbbentő példája volt annak a szenvedésnek, amelyet az egymással összefüggő éghajlati, természeti és élelmezési válságok jelenleg az egész afrikai kontinensen okoznak.

Négy egymást követő eredménytelen esős évszak az élelmiszer- és vízellátás riasztó mértékű bizonytalanságához vezetett az egész régióban.

Saját szememmel láttam a wajiri közösség kilátástalan szenvedését, és a helyi emberek történeteit soha nem fogom elfelejteni.

Wajirban a legtöbb ember megélhetése az állattartástól függ, és most több ezer állatuk pusztul éhen vagy szomjan.

A fiatal lányokat kiveszik az iskolából, mert családjuk már nem tudja fizetni a tandíjat.

A csecsemők nem fejlődnek, mert az éhes anyák szervezete nem tud elég tejet termelni ahhoz, hogy táplálják őket.

A szüntelen szárazság végzetesen megtizedelte a helyi vadállományt.

A természetes ökoszisztémák határait túlfeszítették, pedig ezeknek mindenki számára az élet forrását kellene jelenteniük.

Leginkább azonban az sújtott le, hogy néhányan, akikkel találkoztam, teljesen reménytelennek érzik a helyzetüket: egyedül a hitük tartja őket életben, miközben Istenhez imádkoznak esőért.

A legtöbb ember, akivel Wajirban beszélgettem, nem tudja, hogy a távoli helyeken hozott döntéseknek milyen komoly köze lehet ahhoz a katasztrófához, amellyel ők közösségeikben nap mint nap szembenéznek.

Vajon mit tennének, ha tudnák, hogy mások tetteinek – a globális észak gazdag, az üvegházhatású gázok kibocsátásában élen járó országainak – köze van szorult helyzetükhöz?

Vajon továbbra is egyedül Istenhez imádkoznának esőért, vagy emellett mondanivalójuk is lenne a világ és a nagyvállalatok azon vezetőinek, akik növelik az ilyen típusú katasztrófák valószínűségét és intenzitását?

A klímaválságnak leginkább kiszolgáltatott közösségek – mint például azok, amelyekkel Wajirban találkoztam – nem felelősek a klímaválság kialakulásáért, de már régóta elszenvedik annak hatásait: ezek a hatások pedig jóval meghaladják a kiszolgáltatottságnak azt a mértékét, amihez alkalmazkodni tudnak.

Nem szabad egyszerűen csak a sorsukra hagynunk őket! A globális emberi közösségnek felelősséget kell vállalnia értük!

Éppen ezért kulcsfontosságú és megkerülhetetlen, hogy a COP27 éghajlatváltozási tárgyalásokon, amelyeket Egyiptomban tartanak, létrejöjjön egy olyan célzott finanszírozási eszköz, amely segít a klímaválság frontvonalában küzdő közösségeknek a már most intenzíven tapasztalhatói veszteségek és károk enyhítésében – amelyekről tudjuk, hogy csak rosszabbodni fognak.

Ez nem csupán a pénzről szól: a pénzzel sürgősen orvosolandó nehézségek mögött ugyanis egy még mélyebb szükség hiányát szenvedi el a wajiri közösség.

Ez az igazságosságról szól.

Ez a bizalom és a szolidaritás építéséről szól.

Erre van szüksége a globális közösségnek, ha együtt akarjuk megoldani a természeti és éghajlati válságot.

Tisztelettel:

Elizabeth Wathuti

és

            
Itt írd alá!
            Csatlakozom
        

Elizabeth Wathuti

Elizabeth Wathuti kenyai éghajlatvédelmi aktivista és a Green Generation Initiative alapítója. Az ENSZ klímatárgyalásain felszólította a világ vezetőit, hogy „nyissák meg a szívüket” a klímaválság frontvonalában lévő közösségek helyzete előtt, és cselekedjenek olyan mértékben és sebességgel, amely szükséges az élhető jövő biztosításához.

Ez a weboldal az Európai Unió támogatásával készült. Tartalmáért az Oxfam Nagy-Britannia és a Magyar Természetvédők Szövetsége kizárólagosan felel, az nem szükségszerűen egyezik meg az Európai Unió véleményével.