Közlekedés és energia, a környezetkultúra tanulmányozása Kelet-Magyarországtól Dániáig

A Holocén Természetvédelmi Egyesület és a Szárnyaskerék Egyesület szervezésében, 2011. április 2–10. között környezetvédelmi tanulmányúton vettünk részt Északnyugat-Európában: Ausztria, Németország, Hollandia, Dánia érintésével. Megfigyeltük a megújuló, tiszta, zöld, klímabarát szélmotorokat, szélfarmokat, napkollektorokat, napelemeket, napfarmokat és a kerékpárra épülő belvárosi közlekedést, amelyek széles körben elterjedtek. Dániában az FK Distribution HS szóróanyaggyártó és terjesztő üzem a környezetszennyezést és az emberek bosszantását minimalizálja, nem „postaszemetet” terjeszt. A szépen fásított és gyepesített Freiburg minden részletében a tervszerűséget és a fenntarthatóságra való törekvést fedeztük fel. A téves utak végigjárása helyett az előre mutató és fenntartható változtatások mielőbbi megvalósítását javasoljuk Magyarországon is.

Északnyugat-Európai, Ausztria, Németország és Hollandia területén átvezető, ötezer kilométert meghaladó buszos utazásunk során legtávolabb Dániába jutottunk. A szakmai látogatásunk kitűzött feladata az érintett országok környezetvédelemmel kapcsolatos, környezetvédő szemmel, illetve turistaként megfigyelhető szokásainak és eredményeinek tanulmányozása.

A kelet-magyarországi Miskolcról nyugat felé haladva még a határainkon belül is jelentős változások voltak láthatók. A települések és a földek tisztábbnak, rendezettebbnek tűntek, megjelentek az országutat kísérő kerékpárutak – mindez köztudott, de az autópályáról csak kismértékben látható. Messziről is jól feltűntek azonban a magányos vagy csoportos, a megújuló szélenergiát hasznosító, zöld energiát termelő szélmotorok.

A szélmotorok–szélfarmok Északnyugat-Magyarországtól kezdődően mind a négy látogatott országra jellemzőek. Érdekes jelenség Hollandiában, hogy míg helyenként még forognak a régebbi típusú kétlapátos turbinák és az ország egyik jelképévé vált hagyományos szélmalmok, körülöttük már korunk formatervezett szélgépei dolgoznak. A szélmotor kiváló lehetősége a közeljövő tiszta energiatermelésének. Ötletes elhelyezésével nem okoz zaj- és madárkárokat, karcsú ívei a csúcstechnika szimbólumai lehetnek, megfér a megannyi tájátalakítás és műszaki létesítmény mellett. Az energiatermelés a legnagyobb takarékosság mellett is szükségszerű feladat. Véleményem szerint sokkal elfogadhatóbb a turbinák látványa, mint együtt élni a füstölgő, a vízrajz és a táj átszabásával, vagy éppen nukleáris baleset kockázatát rejtő erőművekkel.

A megújuló napenergiát széles körben hasznosítják Északnyugat-Európában, különösen Ausztria és Németország területén láttuk sok példáját, kihasználva a tűző nap, vagy akár a szórt fény erejét. Számos kisebb-nagyobb lakó- és egyéb épület tetejére helyeztek napkollektorokat, ami fűtésre és vízmelegítésre szolgál. Néhány helyen napelemek százaiból álló napfarmot is láttunk, amely áramot termel.

Megfigyeltük Koppenhága, Amszterdam, Freiburg és a kisebb települések városi közlekedését is. Feltűnő, sőt Dánia és Hollandia egyik jellegzetessége a kerékpárosok mindennapos tömege. A helyi közlekedésben az emberek fele kerékpárra ül, a gyalogos sokkal kevesebb. Az autók száma érezhetően mérsékeltebb, mint hazai városainkban. Nálunk még a kisebb városokban is elviselhetetlenebb forgalom szokott kialakulni, mint amit a dán és a holland fővárosban láttunk. Turistaként érzékeltük ennek előnyeit: csendesebb és nyugodtabb volt a belváros, jelentősen tisztább a levegő. A közlekedést kiegyensúlyozottabbnak láttuk, a nagyvárosi forgalom kevesebb stresszel járt, jobb volt a közérzetünk. A fenntarthatóan és egészségesen közlekedő kerékpárosok méltó rangot és infrastruktúrát kaptak mindkét ország közlekedésrendszerében. Megfelelően széles, és jól felfestett, táblázott, biztonságos sávokon és utakon közlekedhetnek, míg hazánkban háttérbe szorulnak az autók mögött. A kerékpárok típusban és minőségben ezerfélék, közös bennük azonban, hogy valamennyi közlekedésre tervezett, és a közlekedési szabályoknak megfelelő jármű. Kivilágítatlan biciklit ott nem láthatunk. Magyarországon is eltűnhetnének az éjszakában támolygó, sötétbe burkolózó kerékpárok, ha a magyar hatóságok folyamatosan és egyenletesen figyelnének erre. Minél több kerékpárútra, biztonságos megőrzőre, tárolóra lenne szükség.

A dánok és a hollandok a hétköznapi ügyeiket alapvetően kerékpárral intézik. Iskolába, munkába és boltba azzal járnak - gyerekek, fiatalok, idősek, anyák egy-két vagy akár három gyermekkel -, kisebb-nagyobb terheket szállítanak vele, de még a társasági életnek, szórakozásnak is a részei. A kerékpározás nem rangon aluli és nem „nagy szám”, hanem életforma, napi rutin, amelyet tehetős, magas beosztású emberek is természetesnek vesznek. És láthatóan jobb kondiban vannak, nincsenek elhízva - bizonyára egészségesebbek és edzettebbek is -, mint az elkényelmesedett autósok. Ez nemcsak az egyénnek éri meg, de az államnak is.

A dániai Roskilde határában üzemlátogatást tettünk a Forbruger Kontakt (FK) Distribution HS szóróanyaggyártó és terjesztő üzemben. Legfontosabb jellemzőjük, hogy a szóróanyagokat nem „postaszemétként” terjesztik. Szabvány szerint, a környezetszennyezés és az emberek bosszantásának minimalizálása érdekében rendelésre és postaládánként egyedileg készítik el a reklámagyag-csomagokat. Ez környezetkímélőbb és hatékonyabb, de egyben nagyfokú szervezettséget igényel. A hibás csomagok 1%-ot tesznek ki a termelésben, melynek 90%-át visszaforgatják a rendszerbe, a hulladékot pedig 7-8 alkalommal is újrahasznosítják. A reklámozó cégek összedolgoznak, így a lehető legkevesebb nyomtatványra van szükség, és ezáltal sokkal takarékosabb, hatékonyabb, környezetkímélőbb ez a rendszer.

Az érzéketlen, hazai kapitalista cégek számára példaértékű lehet, ahogyan gondoskodva odafigyelnek minden egyes gyári dolgozóra a munkavédelem és a közérzet terén. Valamennyi munkavédelmi eszköz maximálisan biztosított (védőkesztyű, munkacipő, füldugó stb.), rendszeresen kapnak újakat. Biztosított a megfelelő étkezés: az üzemi konyha feltűnően gazdag svédasztalos választékából a délutáni uzsonnára is félretetnek. A fizetett szabadsághoz való joguk is maradéktalanul érvényesül. Évente két alkalommal minden dolgozóval elbeszélget a vezetőség, ahol az elégedettségükre és a további terveikre kíváncsiak. Az üzemben gépesítették azokat a résztevékenységeket, amelyek hosszútávon egészségkárosodást okoznának. Ilyen például a kész csomagok beemelése a szállítókocsiba, amit futószalaggal oldottak meg. A gépek mellett sehol sem volt elviselhetetlen zaj, és a megvilágítás alapvetően természetes fénnyel történt. A megfizetett és megbecsült munkások jó hangulatban dolgoztak, sehol sem láttunk elnyűtt arcokat a futószalagok mellett. Amint egy előre nem tervezett esemény, a váratlanul bekövetkezett áramszünet mutatta, a gépsor leállása nem ürügyet szolgáltatott a lazításra, hanem rögtön átmentek a kézi válogatóba maguktól, utasítás nélkül. Talán köszönhető ez annak is, hogy érzik a megbecsültségüket, és ösztönző számukra, hogy az üzem nyereségéből valamennyien részesülnek a prémiumok által. Feltehetőleg a gyári dolgozók minden szintjén ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy a válság idején is háromszoros profitot könyvelhettek el.

Freiburg, a németországi „élhető város”, a világ 5 „legzöldebb” városának egyike, mély benyomást tett ránk. Már a város környékén észrevettünk néhány egyszerű és ötletes megoldást. A Fekete-erdőben a kövezett rézsűk kőfala nem sík felszínű, hanem elszórtan és sűrűn emelkednek ki belőle a szabálytalan formájú építőkövek. Ez megakadályozhatja a hó lecsúszását, és egyben természetesebb látványt nyújt. Az autópálya támfala néhol szabad talajfelszínekkel szabdalt, gyepesített. A belvárosba haladó út mentén egy magas épület két tagjának homlokzata között zajszűrű üvegfalat figyeltünk meg. A városközpontban napkollektor-állomást, egy vízmalom-kerekű mini vízerőművet, és szelektív hulladékgyűjtő utcai szemeteseket és szigeteket láttunk. (A hulladék-megelőzési tevékenységeik megfigyelésére sajnos nem volt lehetőségünk.) A kerékpárosok nagy száma és a hozzátartozó infrastruktúra (kerékpárutak, kerékpárparkolók stb.) itt is alapvető. A különböző kerékpáros kialakítások mindenhol jelen voltak, még biciklis felüljárót is láttunk.

Freiburgban fa és gyep nő mindenhol, ahol lehetséges és ésszerű, a sétálóutcán pedig víz csörgedezik. A növényzet kellemes zöldje adja az utak, kisebb-nagyobb terek, parkok hangulatát, még a villamossín is gyepesített. Nálunk Magyarországon sajnos gyakorta elhanyagolják és csapják-vágják a városi növényeket, betonoznak–köveznek, és könnyelműen kivágják az értékes fákat. Pedig fejlesztésre lenne szükség e téren, hiszen tudjuk, hogy a növényzet - globális jelentőségén túlmenően - kulcsfontosságú a városklíma, a városi levegőminőség és a lakosság jó közérzete szempontjából. Hasonló szerepet töltenek be a városi vízfelületek is. Ezen a kerékpáros zöld településen a belváros levegője igen tiszta a monitoring állomások kijelzői szerint. A kisváros minden részletében a tervszerűséget és a fenntarthatóságra való törekvést fedeztük fel. Az egyetlen negatív észrevételünk, hogy ahol tábla jelölt egy dohánymentes parkot, a szétdobált csikkek száma alapján szemmel láthatóan nem valósult meg sem a füstmentesség, sem a várostisztaság.

Utunk során megfigyeltük a megújuló, tiszta, zöld, klímabarát szélmotorokat, szélfarmokat, napkollektorokat, napelemeket, napfarmokat és a kerékpárra épülő belvárosi közlekedést, amelyek gyakoriak illetve széles körben elterjedtek - Ausztriában, Németországban, Hollandiában és Dániában egyaránt. Számos pozitív, hazánkban is hasznosítandó tapasztalatot szereztünk. Manapság hazánk változásai elsősorban nyugati hatásokra következnek be. Jelenleg leginkább „a Nyugat” befolyásolja fejlődésünket jó és rossz értelemben egyaránt. Óvatosan mérlegeljünk azonban, vessünk gátat a romboló jellegű divathullámoknak, ugyanakkor tanuljunk mások eredményeiből és hibáiból. Tévutak követése helyett, az előre mutató és fenntartható változtatások mielőbbi megvalósítását javasoljuk - amíg nem túl késő.

Köszönjük a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integrációs Kollégium anyagi támogatását, amely lehetővé tette a tanulmányutunk megszervezését, és köszönjük a Dániában dolgozó Kriskó Ádám holocénes munkatársunk szakmai programját és kalauzolását!

Fülep Teofil
Holocén Természetvédelmi Egyesület

« vissza