Jubileumi ülésen ünnepelt a 10 éves NFFT

December 7-én a Parlament Delegációs termében tartotta ünnepi ülését a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, melynek témája: "A fenntarthatóság mint az élhető társadalom és a versenyképesség alapja" volt.

Farkas István, Szövetségünk társelnöke is előadást tartott az NFFT megalakulásának 10. évfordulóján rendezett ünnepi ülésen.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Házelnök Úr, Elnök Asszonyok, Elnök Urak, Hölgyeim és Uraim!

Nagy megtiszteltetés, hogy a mai rendezvényen a civil szféra képviselője is szót kap. Az elmúlt 10 év alatt sok személyes élményt szereztem a Fenntartható Fejlődési Tanácshoz kötődve, de engedjék meg, hogy mégse emlékekkel töltsem ki a rendelkezésemre álló időt, hanem a fenntarthatósági problémák okaival és a megoldás módjaival foglalkozzam.

Sokan említik mostanában az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elfogadását. Nagyon fontos célok vannak megfogalmazva ebben a dokumentumban. Mint érdeklődő civilt foglalkoztat engem, hogy milyen esélye van annak, hogy ezeket a célokat globálisan, illetve nemzeti szinten elérjük? Ez bizonyára nagy mértékben függ attól hogyan és mit teszünk a célok elérése érdekében. A mai cselekvés eltervezése előtt érdemes visszatekinteni a múlt tanulságaira.

Nézzük meg, hogyan fejlődött a környezetpolitika az elmúlt 45 évben!


A nemzetközi környezetpolitika születése a’72-es stockholmi környezetvédelmi világkonferenciára datálható. Az elmúlt 45 évben számos nemzetközi egyezmény, európai uniós irányelv, nemzeti szabályozás jött létre a környezet védelme érdekében. Ezek közül is kiemelkedő a ’92-ben, Rióban megrendezett világtalálkozó, amelynek a fenntartható fejlődés fogalmát is köszönhetjük. Mi lett ennek a sok környezetvédelmi erőfeszítésnek a hatása?


Az ábrán a világ ökológiai lábnyomának időbeli alakulása látható. Talán nem kell bemutatnom az ökológiai lábnyom elméletet Önöknek, amely az erőforrások felhasználását jeleníti meg a rendelkezésre álló termékeny területre vetítve. Az elmúlt fél évszázadban a globális ökológiai lábnyom szakadatlanul nőtt a sok környezetvédelmi egyezmény és szabályozás ellenére. Mára elértük az 1,7 bolygónyi erőforrásfogyasztást. Tehát egyre nagyobb mértékben éljük fel életünk tartalékait. A globális helyzetkép mellett érdemes egy pillantás vetni néhány részletre is.

Ha az ökológia lábnyomot az egyes országok bevételei szerint nézzük, láthatjuk, hogy a fejlett világ, az OECD országok több mint három szoros lábmérettel élnek. És ez a lábnyom csak elenyésző mértékben csökkent az elmúlt 30 évben, a sok-sok környezeti szabályozás létrehozása eredményeképpen.



Növeljük a vizsgálódásunk léptékét egy nagyságrenddel, nézzük meg hogyan alakult néhány térség ökológiai lábnyoma!


Németország, környezetvédelmi példaképünk, a riói konferencia óta sem csökkentette az ökológiai lábnyomát, stabilan 3 bolygónyi erőforrást használ fel. Pörögnek a szélkerekek, szorgosan gyűjtik szelektíven a hulladékot a német polgárok, de összességében egy tapodtat sem mozdultak el a fenntarthatóság felé. Eközben Kína Rió óta megháromszorozta az erőforrásfelhasználását, ők most két bolygónál tartanak. Mi itt Európa közepén nagyjából a világátlagot hozzuk, míg Afrika csöndesen növekszik – köszönhetően inkább a népességrobbanásnak, mint az életszínvonal javulásának.

Levonhatjuk a tanulságot: ha teljesíteni akarjuk a fenntartható fejlődési céljainkat, akkor nem szabad az eddigi vágányokon haladni. Meg kell haladnunk az megszokott környezetpolitikát, más eszközöket kell használnunk.

Azt gondolom, hogy fel kell tárnunk a társadalmi-gazdasági rendünk hibás, a fenntarthatatlanságot előidéző szabályait és meg kell változtatnunk azokat. Nagyléptékű, a problémák hajtóerejére ható változásokra van szükség. Ezen a dián néhány ilyen hajtóerőt soroltam fel. Többek között: a gazdasági szabályozóknak tükrözniük kell az erőforráshasználat korlátosságát. A természeti erőforrásokat és közszolgáltatásokat nem szabad magánkézbe adnunk. Meg kell szüntetni a bankszektor alulszabályozottságát és túlhatalmát. A globalizációval szemben a lokalizációra kell törekedni. Igazságosabb nemzetközi kereskedelemre és a multinacionális vállalatok működésének ellenőrzésére van szükség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy ezeket a javaslatokat túl radikálisnak és nehezen megvalósíthatónak gondolják. Nem, nem ezek a javaslatok megvalósíthatatlanok. A jelenlegi neoliberális gazdasági paradigma az, amely radikálisan élet ellenes és megvalósíthatatlan, hiszen hosszú távon nem fenntartható.

Belátható, hogyha a gazdasági-társadalmi rendszerünkben átfogó változásokat szeretnénk elérni, akkor a szemléletünket is meg kell változtatnunk. Engedjék meg, hogy a hátralévő néhány percben ezzel foglalkozzak.


Kultúránk egyik alapvetően hibás gondolkodási paradigmája, hogy az emberi elme korlátlanságában hiszünk. Erre a hibás gondolkodásra figyelmeztet minket két ősi történetet. A görög mitológia Prométheusza Zeusz tiltása ellenére ellopta a tüzet az emberek számára, ezért kegyetlen büntetést kapott. A bibliai emberpár Isten tiltása ellenére evett a tudás fáján lévő gyümölcsből. Ki is űzték ezért őket a Paradicsomból.

Mit jelent ez a két történet? Isten ellenzi a tudományos-technikai haladást? Nem hiszem. A két történet lényege, hogy az ember nem kormányozhatja a világát Isten nélkül, kizárólag önmagára hagyatkozva. Nem támaszkodhatunk csak az elménkre. Tágabb értelemben: a tudomány és technika nem lehet független az erkölcstől, az erkölcsi szempontoknak át kell hatniuk az élet minden területén a döntéseinket.

A társadalmi folyamatok évszázadok óta ellentétesek ezzel világunkban, amely folyamatok a felvilágosodással értek el csúcspontjára.Hiszen a felvilágosodás eszméje éppen az, hogy a jó és rossz tudása racionálisan, emberi elménk által elérhető. Évszázadok alatt kiszorítottuk az erkölcsöt a gazdasági és politikai életből. A felvilágosodás eszméitől fűtve száműztük a transzcendenst a magánéletbe, társadalmi-gazdasági döntéseinket materiális szempontok alapján hozzuk meg. A gazdaság egyre jobban kiterjed az élet minden területére, pénzben mérjük az anyagi javakon túl már a társadalmi segítséget és az ökológiai adományokat, a természetet is.

Csak úgy érhetünk el egy fenntartható társadalmat, ha szakítunk ezzel. Szakítunk a tudományos-technikai haladásba vetett vakhittel, ha a gazdaság és a politika az erkölcs szilárd talaján fog állni, ha a materiális dolgok mellett nagyobb szerepet kap életünkben a család, a közösség, a természet, a Jóistennel való kapcsolat.

Az igazi változáshoz a boldogsághoz való viszonyunkat is át kell formálnunk. Az euró-atlanti civilizációban élők többsége a boldogságot az anyagi jóléttel azonosítja. Meghatározó döntési szempont a mindennapi életben az anyagi gyarapodás, az élvezetek fogyasztása, a több és több kényelem elérése.

Szeretném most megidézni a múlt század egyik iskolaalapító bécsi pszichiáterét, Viktor Frankl-t. Frankl megjárta a náci koncentrációs tábort és egy különös dologra lett figyelmes. Azt tapasztalta, hogy az emberek a szélsőségesen rossz körülmények között is lehetnek boldogok és kiegyensúlyozottak. Erre a tapasztalatra építette fel elméletét és terápiás gyakorlatát, a logoterápiát.

Frankl szerint az ember szabad akaratú, értelemre törekvő lény. Boldogságának forrása az alkotó tevékenysége, az élményei és némely esetben a megváltoztathatatlan körülményekhez való alkalmazkodása. Az ember, mint alapvetően transzcendens lény számára a legfőbb érték a másik emberhez való kapcsolódás, a szeretet. Hamis tehát a Maslow piramis, amely az önmegvalósítást tartja legfőbb értéknek, és ennek feltételéül tekint a testi és anyagi kielégülésre. Minden helyzetben találhatunk értelmet életünknek.Boldogságunk kulcsa a másik emberhez való viszonyulás.

De ez nem csak Viktor Frankl véleménye. Názáreti Jézus kétezer éve vázolta fel, hogy szerinte mi a boldogság.


Ha Önök ezen a listán végig tekintenek, nem a fogyasztást és az önmegvalósítást látják, mint a boldogságunk forrását, hanem a másik emberrel való törődést, az igazságra törekvést, a megelégedést és a szenvedésünk elfogadását. Adja Isten, hogy ez a boldogság fogalom határozza meg mindannyiunk életét. Mert akkor talán, ha szelídek leszünk, még a Földet is örökül kapjuk. Úgy legyen!




Az előadás pdf formátumban innen letölthető.

Az ülésen elhangzott előadásokról bővebben itt olvashat.

« vissza