Agroüzemanyagoktól az élelmiszerspekuláción át a földzsákmánylásig

Hogyan pusztítja bolygónkat és zsigereli ki a szegényeket a biodízel és az aprósütemény? Az olajpálma ültetvények ökológiai lábnyoma és a mögötte álló pénz. A 2016. november 24-i "A termőtalaj, a termőföld védelmének aktuális kérdései" c. konferencián munkatársunk előadásának szövege.

Történetünk 2004. októberében kezdődik, Londonban. Az Európai Társadalmi Fórum egyik kiemelt rendezvényén George Monbiot, a Gurdian publicistája tartott egy mindenkit magával ragadó előadást "Ki lakjon jól, az autó vagy az ember?" címmel? Előadásának az volt a fő mondandója, hogy az EU bioüzemanyag célkitűzései az élelmiszer árak emelkedéséhez fognak vezetni. A dolog hátterében az áll, hogy a növények által termelt biomassza energiasűrűsége nagyon alacsony, ezért hatalmas nagy területeken kellene termesztenünk agroüzemanyag célú növényeket, amennyiben gépjárműveink üzemanyag ellátását így akarjuk megoldani. Ahhoz, hogy Nagy-Britannia gépjárműveit biodízellel lehessen ellátni, az ország mezőgazdasági területeinek négy és fél szeresén kellene repcét termeszteni. Végeredményben tehát az üzemanyagcélú növénytermesztéssel az élelmiszercélú felhasználásnak kellene versenyeznie, s ezzel felhajtva az élelmiszer árakat.

Alig pár éven belül bebizonyosodott, hogy Monbiot jóslata beteljesedett: 2007-2008-ban az egekbe szöktek az élelmiszer árak. E emiatt a világ több mint harminc nagyvárosában törtek ki "éhséglázadások": az utcára vonultak az emberek tiltakozásul amiatt, mert nem voltak képesek megfizetni a rendkívül magas élelmiszer árakat. Az élelmiszerek árának ilyen mértékű megemelkedése mögött számos tényező állt, többek között az agroüzemanyagok iránt megnövekedő kereset, valamint az, hogy az amerikai ingatlan buborék kipukkadását követően a pénzpiacok befektetései az élelmiszerek irányába fordultak (élelmiszerspekuláció). Számos nemzetközi intézmény, többek között a Világbank egyik tanulmánya is kimutatta, hogy az élelmiszer árak emelkedéséért legalább 25%-ban felelősek az agroüzemanyagok. Nem véletlen, hogy Jean Ziegler, az ENSZ akkori élelmezésügyi különmegbízottja számos alkalommal szorgalmazta az agroüzemanyagok visszaszorítását, s egy alkalommal azt írta a Guardian hasábjain, hogy "a bioüzemanyagok elégetése emberiség elleni bűntett."



Ekkoriban kezdett bekerülni a közbeszédbe a "földzsákmánylás" kifejezés is. Ez a szó arra utal, hogy egyre több termőföld kerül külföldi befektetők kezébe földvásárlás, bérlés vagy illegális földhasználat következtében. Sok esetben agroüzemanyag célú ültetvények (olajpálma, jatropha, szója stb.) létesítése áll a földzsákmánylás mögött, nagyon sokszor ennek következtében megfosztják a helyi közösségeket a saját élelmezésüket szolgáló termőföldektől. Emellett egyre nagyobb teret nyert világszerte a stratégia célú termőföld befektetés is, emellett a 2007-2008-as pénzügyi válságot követően egyébként is felértékelődtek a spekulatív célú termőföld befektetések is.

Nagyjából egy évtizede Szaúd-Arábia elindított egy a stratégiai élelmiszerek külföldön történő megtermelését célzó programot. A program célja a gabonafélék rendkívül vízigényes hazai termelésének kiváltása volt, ezért ösztönözték a külföldi mezőgazdasági célú befektetéseket (termőföldvásárlás, hosszú távú bérleti szerződések). A Financial Times 2009. márciusában számolt be arról, hogy átadták a szaúdi királynak e stratégia program keretében megtermelt első rizs adagot. A szaúdi királynak felszolgált rizst Etiópiában termesztették meg - abban az országban, amely a köztudatban a nemzetközi élelmiszersegélyek első számú célpontjaként ismert!



Ma már szakértők szerint a földzsákmánylás több mint 200 millió hektárra terjed ki a világszerte. A földzsákmánylás fő kiinduló országai (haszonélvezői) Dél-Kora, Kína, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Japán, de számos európai országból is vannak külföldi termőföld befektetések. A földzsákmánylás célpontjai megtalálhatóak minden kontinensen, de leginkább Indonézia, Madagaszkár, a Fülöp-szigetek, Pakisztán és Szudán emelkedik ki. A Föld Barátai Európával közösen még 2011-ben készített tanulmányunk szerint  szerint csak Afrikában, az európai eredetű agroüzemanyag célú földzsákmánylás 5 millió hektárra terjedt ki. Ugandában például olajpálma ültetvények létesítése miatt tették rá a befektetők a kezüket a helyiek földjére.



Indonéziában is az olajpálma ültetvények létesítése a földzsákmánylás legfőbb hajtóereje. Az olajpálma többek között azért jön a képbe, mert Európában a biodízel iránti megnövekedett kereslet következtében a repceolaj és napraforgó olaj jelentős részéből biodízelt készítenek, s emiatt a növényolaj és kozmetikumok piacáról hiányzó növényolajat főleg a Délkelet-Ázsiában megtermelt pálmaolajjal helyettesítik. (Emellett egyre jobban nő a pálmaolaj biodízel-célú felhasználása is Európában.)

Az olajpálma-ültetvények létesítése során Indonéziában is sok esetben a külföldi pálmaolaj cégek a helyi közösségekek megfosztották az addig közösen használt földjeiktől. Emellett pedig olyan számos olyan esetekről beszámoltak, amikor a helyi gazdák bedőltek az olajpálma-ültetvények igézetének, viszont tönkrementek, s az ültetvények létesítésére felvett kölcsön visszafizetése érdekében kénytelenek voltak eladni a földjeiket.



Az olajpálma ültetvények létesítésének a legolcsóbb, legegyszerűbb módja, hogy felégetik a még megmaradt esőerdőket, valamint kiszárítják a tőzeglápokat Indonéziában. Az esőerdők felégetése miatt a légkörbe kikerülő széndioxid, valamint a tőzeglápok kiszárítása következtében légkörbe jutó metán (a széndioxidnál nagyságrendekkel erősebb üvegházgáz-potenciállal rendelkezik) azt eredményezte, hogy mára már Indonézia a világ harmadik legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátó országa!



Az erők felégetése olyan mértéket öltött az elmúlt években, hogy 2015 nyarán-őszén az egész indonéz-szigetvilágot elárasztották az erőtüzek, olyannyira, hogy az erdőtüzek füstje még a szomszédos országokat is ellepte. Az erdőtüzek és füst következtében olyan nagy mértékű volt a levegőszennyezés (PM10-szennyezés) Indonéziában, hogy emiatt több mint félmillióan szenvedtek légzési rendellenességben, s a beszámolók szerint a füst miatti megbetegedés hatására több gyerek is meghalt.


Az indonéz erdőtüzek 2015-ben az év első tíz hónapjában (pontosabban november 9-ig) 1713 millió tonna CO2-egyenérték üvegházgáz-kibocsátást eredményeztek. Ez több mint duplája Németország éves üvegházgáz-kibocsátásának. Ráadásul, a mérések szerint közel két hónapon át az erdőtüzekből eredő üvegházgáz-kibocsátás meghaladta az Egyesült Államok fosszilis eredetű napi ÜHG-kibocsátását is!



Az erdőtüzek következtében ezen felül védett állatfajok is veszélybe kerültek: orangután, ködfoltos párduc, maláj medve, szumátrai orrszarvú, szumátrai tigris és egy szarvascsőrű madár faj is az erdőtüzek áldozatává vált. Egyébként is, az olajpálma ültetvények létesítése már évek óta egyre nagyobb mértékben semmisíti meg az orangután élőhelyeit. Nem véletlen, hogy a szakértők szerint ha így folytatják a pusztítást, a pálmaolaj miatt egy évtizeden belül ki fog halni Indonéziában az orangután.



De mi közünk van nekünk mindehhez? Egyrészt lehetséges, hogy fogyasztásunkon keresztül (biodízel felhasználás ill. olyan közlekedési szolgáltatások igénybevétele, amelyhez biodízelt is felhasználnak továbbá a pálmaolaj tartalmú élelmiszerek /aprósütemények, csokoládék, magarinok, csipszek stb./) is hozzájárulunk e folyamathoz, másrészt pénzünkön keresztül - tudtunk nélkül - vagyunk részese olajpálma ültetvények létesítésének és a kapcsolódó földzsákmánylásnak. Nézzük meg, tehát milyen bankok, pénzintézetek pénzelik az olajpálma ültetvények létesítését. A pálmaolaj biznisz legjelentősebb szereplője a szingapúri tőzsdén bejegyzett Wilmar nevű cég. A Wilmar legfőbb részvényesei és hitelező közül hazánkban is jelenlevő cégek:
- BlackRock (a világ legnagyobb befektetési alapkezelő vállalata, több mint 5 ezer milliárd dollárt kezel, ami a magyar GDP 42-43-szorosa . Bár a cég befektetési alapjainak egy részét már eddig is forgalmazták hazai pénzügyi intézmények is, továbbá részvényesként megtalálhattuk az OTP Bank befektetői között is, a legújabb hírek szerint a BlackRock most Budapesten készül innovációs központ létrehozására.)
- BNP Paribas (Cetelem Bank), Citigroup (Citibank), Deutsche Bank, ING, Barclays.



Az utóbbi időben - főleg angol nyelvterületen - egyre inkább bekerül a közbeszédbe a "divestment" kifejezés. Ez tulajdonképpen a befektetés (investment) ellentéte - magyarra nem könnyű lefordítani: talán leginkább tőkekivonásnak vagy befektetés átcsoportosításnak lehetne mondani (vagy picit viccesen fogalmazva lehet akár "kifektetés" is). 2015 őszén több mint 2000 magánszemély, és 400 intézmény csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében 2600 milliárd dollárnyi tőkét vont ki a fosszilis energiahordozók piacáról, és ehelyett megújuló energiába és tiszta technológiákba fektette. A kampányhoz az ismert színész Leonardo di Caprio is csatlakozott, aki saját vagyonára és a nevét viselő alapítványra vonatkozóan is átcsoportosította a befektetéseket. Hasonló kampányok célpontja volt 2016 őszén az 17 bank, akik pénzelték az egyesült államokbeli Dacota Access kőolajvezetéket, amely ellen az őslakos indián törzsek is tiltakoztak. A nemzetközi tiltakozási hullám következtében két norvég befektető, az ország legnagyobb bankja, a DNB bank és valamint az Odin befektetési alapkezelő is kihátrált a beruházás mögül.

Érdemes lenne a pálmaolaj üzlet mögött álló fent említett pénzintézeteket – BlackRock, BNP Paribas (Cetelem Bank), Citigroup (Citibank), Deutsche Bank, ING, Barclays – is felszólítani, hogy éghajlatunk valamint az orangutánok védelme érdekében szálljanak ki az olajpálma ültetvények létesítésében érintett cégek finanszírozásából!

Fidrich Róbert

A projekt a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával valósul meg.
The project is supported by the Ministry of Foreign Affairs and Trade of Hungary.


« vissza